A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vadász M. Elemér: Bakonyi triászforaminiferák
36 Bakonyi triász foram iniferák. Érdekes még a textularidae család szerepe is — a fauna 9°/o~ a — amennyiben a bolivina-nem biztosan felismerhető typusain kívül a dimorph bifarina jelenlétét egy új típus igazolja. A bakonyi foraminiferák függélyes eloszlását vizsgálva, azt találjuk, hogy az abban előforduló nemek közül a triászra nézve újak a következők: Gaudryina Cymbalopora Bifarina Heterolepa Frondicularia Nonionina Pullénia Polystomella Aviphistegina Ezenkívül ide sorolhatjuk még a bolivina-nemet is, melyet a triászból eddig csak kétes értékű meghatározás alapján ismertünk. Minthogy többnyire a legegyszerűbb kozmopolita typusok vannak faunánkban, azért az egyes fajok függélyes eloszlása még azt a mértéket sem üti meg, melyet más rétegekből kikerült faunák eloszlása mutat. A tiszta triász-típusok, tehát eddig még csak a triászból ismert fajok száma az egész faunának csak 9 %" a> míg a ma is élő fajok száma 62 %• Ilyen körülmények között a fauna triászjellegéről aligha szólhatunk, inkább csak annak mezozoos jellegéről, amelyet — mint föntebb láttuk — a lagenidae-családba tartozó alakok adnak meg. Hogy még így is a mezozooi időt túl nem élő fajok faunánknak csak 24 %" a t teszik, annak oka a lagenidae-család egyszerű alakjainak nagy függélyes elterjedésében keresendő. Minthogy faunánk túlnyomó részben ma is élő alakokból áll, könnyű megállapítani annak fácziesbeli helyét. A Globigerina bulloides ORB . és Orbulina universa ORB . pelagikus alakokon kívül valamennyi faj benthos alak. Az üledékek, melyekből kikerültek, többnyire terrestrikus eredésűek, világosan következik ebből, hogy a B a 1 a t o n f el v i d é k t r i á s z - f o r a m i n i f e r á i sekély tengeri jellegűek. Erre a következtetésre jutunk akkor is, ha a fauna ma is élő alakjainak bathymetrikus előfordulási viszonyait tartjuk szem előtt Az ide vonatkozó adatok ugyanis tág határok között mozognak mélységét illetőleg, mégis a fajok jó részének előfordulása a sekély tenger határaiba beleillik. Érdekes eredményeket kapunk, ha a bakonyi triászforaminiferák helyi eloszlását vizsgáljuk. A mellékelt táblázat adatai szerint fajszámban leggazdagabb a legidősebb'foraminiferatartalmú réteg a Protrachyceras Reitzi szintje, ezután következik a tridentinuszos mészkő és az estheriás márga. A különböző szinteknek alig van közös alakjuk, csakis a lagenidae családon belül találunk több szintben is előforduló alakokat. Míg azonban a szinteknek közös vonásuk, hogy a belőlük kikerült foraminiferák túlnyomó részben vagy kivétel nélkül a lagenidae családba tartoznak, addig a legmélyebb foraminiferás szint STÜRZENBAUM-gyűjtötte leggazdagabb faunája összetételében és összjellegében is élesen elüt a többitől. Ennek a szintnek, a rotalidae és nummulinidae-családbeli alakjai, föltűnően harmadidőszaki jelleget adnak a többi szintek mezozoos jellegű foraminiferáival szemben. Ez a különbség annyira szembeötlő, hogy a Protrachyceras Reitzi szint pusztán foraminiferái alapján biztosan megkülönböztethető az itt vizsgált összes többi szintektől, föltéve, hogy további gyűjtésekkel kapcsolatos tanulmányok révén sem kerülnek ki a többi szintekből az említett alakok. Ilyen
