A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vadász M. Elemér: Bakonyi triászforaminiferák
Bakonyi tri ä sz for aminiférák. 37 éles ellentét nincsen ugyan a tridentinuszos mészkő és estheriás márga között, mégis a belőlük kikerült foraminiferák ezeknek is bizonyos önálló jelleget adnak. A tridentinuszos rétegeket a glandulinák tömege a Frondicularia pulchra TERQU. s néhány más csak ebből a rétegből kikerült alak az eddigi ismeretek alapján megkülönbözteti az estheriás márgától, melyet a Miliolina longirostris GÜMB sp.-en kívül főként a frondiculáriák gyakorisága jellemez. Mivel szóbanforgó rétegek közel azonos mélységbeli viszonyok közt keletkeztek, valószínűbb, hogy a foraminiferák szintbeli eloszlásában mutatkozó különbség inkább a tengervíz physikai és chérniai viszonyainak lokális megváltozásában leli magyarázatát. A bakonyi triászképződményekből kikerült foraminiferákkal bővült ismereteink alapján röviden áttekinthetjük a triászidőszak összes eddig ismeretes foraminiferáit. Összesen 35 nembe tartozó 118 íajt ismerünk eddig, melyek között a gromiidae-től eltekintve, csak az astrorhizidae és cheilostomellidae családok nincsenek képviselve A triászforaminiferák eddig ismert összes fajainak legnagyobb része — épp úgy mint a bakonyi faunában — a lagenidae családba tartozik (44%), úgy hogy ez a család kétségtelenül jellemző erre a faunára A többi családok közül a lituolidae (19%) és a rotalidae (15%) említhetők, míg a többi csak alárendelt szerepű. Az eddig ismert fajok 29 %~át csak triászidőszaki rétegekből ismerjük, a ma is élő fajok száma 43%" o t tesz ki, a palaeozos rétegekből is kikerült fajok száma 13%-ot ad, míg 44% eddigi ismereteink szerint a mezozooikumot nem lépi át. Szembetűnő ellentét van — eddigi adataink alapján — az egyes családok triászbeli földrajzi eltlerjedésében. A lituolidae család képviselőit mindeddig csak a németországi kagylósmészkőből s főként az angliai rhátikumból ismerjük; újabban CHAPMAN az ausztráliai felső triászból is kimutatta. A mediterrán triászprovinczia területén ismertté vált foraminiferák között ellenben a lituolidae családnak egyetlen képviselője sincs, itt a lagenidae család az uralkodó, melyből amott csak gyéren, globigerinidae-ből pedig egyáltalán nem találunk példányokat említve. A két provinczia között eddig mutatkozó feltűnő faunisztikai ellentét annál érdekesebb, mert a lituolidae család ma élő alakjainak nincsen hasonló földrajzi elterjedésük, sőt túlnyomó részük kozmopolita. De érdekes még ez a különbség azért is, mert a német-angol kontinentális triászprovinczia homokos héjjú alakjai között találjuk a palaeozoos typusú stacheiakat, endothyrákat, míg a mediterrán provinczia permanens kozmopolita typusai a fiatalabb rétegek felé adják a triászforaminiferák kapcsolatát. Kevés adatunk van még ennek a kérdésnek továbbfejtegetéséhez, de amennyiben az említett faunisztikai különbséget a további vizsgálatok is igazolnák, úgy beigazolódnék, hogy a palaeozoi időszakok fácziesviszonyaihoz közelebb álló kontinentális triászprovinczia alkalmasabb volt a palaeozos typusok föntartására, mint az oczeáni mediterrán provinczia. Az alsó triászból eddig nem kerültek ki foraminiferák; úgy látszik az akkori viszonyok, a kontinentális és durva klastikus anyagú littorális üledékek nem voltak reájuk nézve kedvezők. A középső triászból Németországból ismerünk csak néhány fajt, míg az alpesi rétegek — bár SCHWAGER konstatálta foraminiferatartalmukat 1 — még nincsenek megvizsgálva. A legtöbb fajt a felső triász rétegei szolgáltatják. 1 Palaeontologische Entwicklung der Rhizopoda; BRONN: Klassen und Ordnung des Thierreichs. 1882. p. 252.
