A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

220 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. A faj rokonsága. — Számos cassiáni faj ismeretes, melyekhez a Cidaris parastadifera számos alakjainak egyike vagy másika révén hasonlónak mutatkozik. Mint már a Cidaris similis-nél említettük, gyakran nehéz megkülönböztetni e fajt a C. parastadifera normális buzogányalakú tüskéitől, a mennyiben a külső alakot vesszük figyelembe. A fő eltérés, úgy látszik, abban rejlik, hogy a C. parastadifera gyűrűjéről, nyakáról és testéről hiányoznak a hosszanti barázdák. Ez a különbség kétségtelenül a mikrostruktúra finomabb voltával függ össze, melyben még további eltérések is észlelhetők. A bordákon és bibircseken végződő kerületi septumok itt fele oly szélesek sincsenek, mint a C. similis-nél, s ezért kézi nagyító alatt meglátható díszítést nem hoznak létre. A septumok továbbá csakhamar belevesznek a belsőbb rétegek általános zűrzavarába, holott a C. similis-nél, bármenynyire hullámos legyen is a lefutásuk, mégis mindig megkülönböztethetők. Az összenyomott, lándzsás tüskék közül akárhány meglehetősen hasonlít a C. Waechteri kisebb példányaihoz, míg némely más, kevésbbé összenyomott alakokat talán a C. Wismanni-xal lehetne összehasonlítani. E fajoktól azonban a C. parastadifera tökéletesen elüt a bordái révén, melyeken a bibircsei ülnek; — nagyon eltérő mikrostructuráját nem is említve. Az apróbb, összenyomott példányok némelyike erősen emlékeztet a C. spinulosa KupsTEiN-re (= C. perplexa DESOR) is. Ezt az alakot alaposan megbeszéltük a Cidaris Waechtcri-röl szóló fejezetben (198. 1.). A közelítőleg kulcs-alakú tüskék gyakran a kevéssé ismert Cidaris austriaca DESOR (1855, 20. 1., II. tábla, 14. ábra) fajt juttatják eszünkbe, mely a C. ovifcra KLIPSTEIN (1843, 271. 1., XVIII. tábla, 8 a, b ábra) non AGASSIZ nevű fajon alapul. Közöttük a következő különbségek észlelhetők: a C. austriacá-nak barázdás a nyaka, s szembetűnő bibircsei nincsenek, bár világos, hogy a bordák összeolvadt bibircsekből keletkeztek. Nem terjeszkedhetem ki ezen a helyen e faj eredeti példányainak (Brit. Mus. 36499) leírására, de annyit mondhatok, hogy a leábrázolt példány, melyet lectotípus gyanánt fogadok el, valószínűleg közelebbi rokonságban van a C. Hausmanni-val, mint bármely más cassiáni fajjal. A m. kir. Földtani Intézet gyűjteményében Budapesten van néhány megnyúlt C. Hausmanni-hoz hasonló kicsiny tüske, tövisszerű, hosszanti sorokban ülő bibircsekkel. Állítólag St. Cassianról származnak, de a mennyire emlékszem, inkább hasonlítanak a C. parastadiferá-ra, mint bármely más cassiáni alakra. KLIPSTEIN-ÍŐI származnak, s a tőle kiadott, nyomtatott czédulán a „Cidaris Klipsteini GÜMBEL" nevet viselik. GÜMBEL (1861, 274. 1.) ezt a nevet, úgy látszik, raibli korú tüskéknek szánta, melyek a Kienberg lábainál lévő Lödensee mellől származtak. Ezekről azonban sem leírást, sem ábrát nem közöl, csak annyit mond, hogy igen jól megegyeznek KLIPSTEIN XVIII. táblája 16. ábrájával. Ez az ábra azonban azt a pánczéltöredéket tünteti fel, mely elég különös módon már a C. Klipsteini DESOR (1855, 4. 1.) holotípusa gyanánt is szerepelt, a mely fajt én a 87. lapon Miocidaris Cassiani BATHER-nek (1909, 61. 1.) neveztem el. Lehetetlennek látszik, hogy GÜMBEL szándékosan erre az ábrára utalt volna, az ő C. Klipücini-]Q tehát no men nudum, s egyúttal előzőleg már kétszeresen lefoglalt homonym Az eredeti C. Klipsteini szerzője MARHON, AGASSIZ és DESOR művében (1847, 140. 1.) s DESOR indokolatlanul Cidaris ampla-nak nevezte (1858, 484. 1-.). Holotípusa az a tüske töredék, melyet KLIPSTEIN Cidaris dlOrbignyiana néven ábrázolt (1843, XVIII. tábla, 5. ábra), s nem azonos a C. Orbignyiana AG.-al, 1840, 10. 1.), a mely most a British Museumban van