A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Cidaris parastadifera, és decoratissima. 221 (E 4601). Szemmel láthatólag semmi köze nincs a C. parastadiferó-hoz, vagy bármely ezzel rokon fajhoz; de hasonlókép ki kellett volna tűnnie KLIPSTEIN leírásából és ábráiból, hogy semmi köze sem lehet a C. semico statá-hoz, melyhez LAUBE (1865, 289. 1) és BROILI (1904, 157. 1.) sorolták. Anélkül, hogy az érdekes eredeti példány leírásába belebocsátkoznám, kimondhatom, hogy közbülső helyet látszik elfoglalni a C. Waechteri és a C. flexuosa között, nincs azonban elegendő bizonyítékunk arra, hogy az egyikhez, vagy a másikhoz sorolhassuk. A többi fajok közül már csupán az egyetlen C. Hausmanni-X kell ebben a kapcsolatban felemlítenem, mint olyat, melylyel a C. parastadifera némely kisebb, közelítőleg kulcsalakú tüskéi összehasonlíthatók. Ennek a fajnak a bordái finomabbak és a bibircsei kisebbek, — a figyelmet azonban inkább a mikrostructura hasonlóságára óhajtanám irányítani. A C. Hausmanni metszetében (XVI. tábla, 448., 449. ábra) a septumoknak ugyanaz a különös, legyezőszerű elterülése és kereszteződése észlelhető, mely semmiféle más triászkorú fajnál nem tapasztalható. A C. paratadifera ferde alapja további hasonlóságot okoz, bár nem oly szembetűnő, mint a C Haasmanni-nál. Kitűnik tehát, hogy a cassiani fajok közül a C. similis és a C. Hausmanni vannak legközelebbi rokonságban a C. parastadiferá-vaX. Ebből tovább menve arra lehetne következtetni, hogy a C. Hausmanni a C. similis circumapicális tüskéit képviselné, éppen úgy, mint a hogy az itt C. parastadifera néven szerepelő közelítőleg kulcsalakú tüskék talán a raibli faj circumapicális tüskéinek felelnének meg. Ha ez a következtetés helyes lenne, bizonyára megkönnyítené a különös mikrostructura megvilágítását. „ Cidaris" decoratissima. (XIII. tábla, 393—398. ábra.) 18ÖB. Cidaris coronata G OLDFCSS, S CHAI-HÄUTL K. E. : N. Jahrb. f. Mineral., 1865, 790. 1., V. tábla, 1. ábra. 1889. Cidaris decoratissima v. W ÖHRMANN S.: Jahrb. Geol. Reichsanst. Wien, XXXIX, 196. 1. V. tábla, 20. ábra. Diagnosis. — Cidaroida, melynek elsőrendű tüskéiben a mikrostructura valószínűleg szabályos, sugaras septumokból és szabályos trabeculákból tevődik össze a nyaki részben, a testben azonban szabálytalan, hullámos septumokból és görbe trabeculákból áll, melyek valószínűleg lument, vagy laza axiális complexust zárnak be; alakjuk buzogány- vagy orsószerű; testüket erős, hosszanti bordák díszítik, melyek a proxiális régióban többé-kevésbbé szemölcsökre bomlanak fel; nyakuk barázdás, hosszú (vagy rövid); gyűrűjük legömbölyödött, barázdás; vápájuk széle kiugró és durván bordázott. Lectotípusa az a SCHAFHÄUTL ábrázolta tüske (1865, V. tábla, 1. ábra), mely a Wettersteingebirgeből, a Zugspitze raibli korú Ostreenkalk-jából származik. Ezt WÖHRMANN is ábrázolja (1889, V. tábla, 20. ábra). Jelenleg a müncheni Palaeontologiai Museumban van. Lelőhelyei WÖHRMANN szerint (1889, 196. 1 ) „Ostreenkalk vom Wettersteinzug, Kienleiten und Judenbach." A lectotípus leírása. — Ép elsőrendű tüske, közelítőleg buzogányalakú (sub-baculiform), testének alsó harmada megduzzadt. Hossza 19*3 mm. Legnagyobb
