A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Cidaris parastadif'era. 2)9 A gyűrű átmérője .... A vápa szélének külső átmérője 1-2 l-l 1-4 0-8 0"6 0-85 Mint a külső alak fennebbi leírása beigazolhatta, a változatosság normális határai jelentékenyek. Mindazonáltal vannak még más példányok, melyek a legnagyobb valószínűség szerint e fajhoz tartoznak ugyan, de méginkább elütnek a normálistól. Az I. bevágás közelében lévő négyszögből van egy 4 7 mm hosszú, közelitőleg kulcsalakú tüskénk, melynek legnagyobb átmérői 1*7 és 1*8 mm, átmérője a gyűrűnél mérve 0*8 mm, fogantyúja sima, distális bibircsei jól kifejlődtek, kevesen vannak, legömbölyödtek s az adapicális lapon lejjebb kezdenek mutatkozni. Valószínűleg a circumapicális régióból származik. A IV. bevágásból van egy háromszögletes átmetszető töredékünk; adorális lapja, mely proximális részén legömbölyödött, distális irányban majdnem lapossá lesz és kissé bordás, míg adapicális oldalán tulajdonképen két sík lap találkozik médián helyzetű élben; a bibircsek az éleken erősebbek ; tüske főtengelye kissé féloldalt görbüi, úgyszintén az adapicális lap felé is kissé homorú; legnagyobb átmérői 2'1 és 2'9 mm. Az I. bevágás közelében lévő négyszögből egy a-nyakőzetén fekvő tüskénk van, melynek adorális lapja szabad (XIII. tábla, 392. ábra). Körvonala kissé lándzsás s egészen sima, eltekintve egy gyenge bordától, mely a distális vége közelében foglal helyet. Első látszatra igen különösnek mutatkozott, mivel két kiugró, tövisszerű distális irányban meredő bibircse volt a jobb oldalának kétharmada táján (az alaptól számítva) s egy hasonló, magános bibircse a bal oldalán : további anyakőzetrészletek eltávolításakor kiderült, hogy ezek a látszólag elszigetelt bibircsek egyszerűen az oldalsó sorozatok tagjai voltak s hogy a bibircses bordák az adorális lapon jól kifejlődtek. Hossza 10'7 mm, legnagyobb haránt átmérője 2'9 mm, átmérője a gyűrűnél l'l mm. Mikrostructuráját a IV. bevágás a, b rétegeiből származó tüskékből készült három csiszolatban tanulmányoztam, de csak az egyiket sikerült kibetűznöm. Ez a feladat igen sok nehézséggel járt, részben a metszet siralmas megtartása, de még sokkal inkább a rendkívül szokatlan szerkezete miatt. Mindazt, a mi e tekintetben felfedezhető volt, a leggondosabban lerajzolta GWILLIAM G. T. úr, kinek tökéletesen sikerült megragadnia ennek a nagyon is homályos szerkezetnek a lényeges vonásait. Úgy látszik, van centrális complexusa, mely talán lumenné omlik össze. Ennek jelenlétére utaló sötétebb folt gyakran fedezhető fel törött tüskék végein. A kerület felé helyenként meglehetős világosan láthatók a septumok, melyek legyezőszerűen elterülni látszanak ott, a hol a bordák előfordulnak; ez gyakran észlelhető a bibircses tüskék közönséges sugaras septumain, egyéb triászkorú fajok esetében is. A külső réteg és az axiális complexus közötti térségben a stereom hálózata sokkal finomabb s nem tevődik össze sugaras septumokból és trabeculákból. Úgy tűnik fel, mintha a különböző bordarendszerek külső septumai befelé folytatódnának, ugyanabban az irányban görbülve, vagyis úgyszólván a legyező bordáit követve, minek folytán hegyes szögben keresztezik egymást. Úgy látszik továbbá, mintha a bordák közötti árkok alatt a septumok centripetális irányban terülnének el legyező módjára s ugyancsak keresztezik az előbb említett septumokat. Semmiféle vezérvonalakat nem sikerült felfedezni s a stereom a közbeeső régióban rendkívül tömör. A kerületen körülbelül 80 septum esik egy milliméterre.
