A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
218 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. megközelíti, tanúságot téve a mellett, hogy SCHAFHÄUTL valószínűleg helyesen járt el, midőn ezt az alakot a C. parastadiferá-ra vezette vissza (376., 377. ábra). A bibircsek alakja általában megegyezik SCHAFHÄUTL leírásával; számos példányon igen hasonlók az ő 8 d ábrájához. Az összenyomott tüskék oldalsó sorozatai és a közel, kulcsalakú tüskék legdistálisabb bibircsei tövisszerűbbek s némely példány bibircseinek hosszabb, hengeresen legömbölyített hátú nyelei vannak. Majdnem valamennyi példány bibircsei bordákon ülnek, alkalmilag azonban, a közelítőleg kulcsalakú tüske adorális lapján, vagy distális vége közelében a bibircsek közvetlenül a tüsketestből magából látszanak kiemelkedni. Az adorális lapon néha alig lehet a bibircseket felfedezni, holott a bordák, különösen a distális régióban, egészen jól szembetűnnek. A bordák kiinduló pontjuktól, a test proximális végétől kezdve rendesen majdnem egyenesen haladnak a tüske distális végéig, a hol elenyészhetnek, vagy összeolvadhatnak. Alkalmilag meggörbülnek, néha minden látható ok nélkül, néha azért, hogy lehetővé tegyék újabb bordák beiktatódását hirtelen duzzadó testen, vagy hogy elfoglalják a kihegyesedő testen elenyészett bordák helyét. SCHAFHÄUTL az egy bordára eső bibircsek számát egy 8'5 mm-es tüskén 9-ben állapítja meg. A bakonyi anyagban ezzel a számmal találkozunk némely hasonló hosszúságú példányok oldalsó sorozatában, más sorokban azonban a számuk nagyobb, nevezetesen 10 vagy 11 az adapicális és körülbelül 14 az adorális lapon. A IV. bevágásból származó hosszú tüske adapicális lapjának egyik bordája 11*5 mm hosszú és 18 bibircset visel; utóbbiak kicsinyek és szorosan ülnek a proximális régióban, de a tüske fele hosszában már csak 3 esik minden 2 mm-re. Egy vastagabb jeruzsálemhegyi tüskének adapicális lapján 20 bibircse van egy 11 mm hosszú bordáján, — a számuk megnövekedése azonban nem szorosabb elhelyezkedésüknek, hanem a borda görbületének folyománya. A bordák a tüske egyik lapján, ha ugyan nem köröskörül haránt sorokba rendeződhetnek ; azonban abból, hogy a különböző bordákban a bibircsek különböző nagyságúak, önként következik, hogy ez az elrendeződés nem lehet „szokásos", mint SCHAFHÄUTL mondja. A bordák gyakran annyira elütnek egymástól, hogy a szomszédos bordák bibircsei között észrevehető viszony nem áll fenn. A közelítőleg kulcsalakú tüskéken, melyeknek bibircsei egyenlőbb nagyságúak, gyakran úgy helyezkednek el, hogy egymást keresztező ferde sorokat hoznak létre. Az alap a tüske nagyságához viszonyítva kicsiny; a vápa ürege mély, széle kiemelkedő perem, nem bordás, bár néha mállás folytán szabálytalan (379. ábra); az alap ezután kissé megduzzad, majd ismét kissé összefűződik, azután átmegy a sima, kiugró, legömbölyített gyűrűbe; a nyak sima, alacsony bemélyedés, mely a gyűrű és a között a lépcsőfok között fekszik, a honnan a test kezdődik (382, 389. ábra). Ezeknek a sima, alacsony gyűrűknek a gyors egymásutánja megmagyarázza WÖHRMANN különös leírását, mely szerint az alap „mit concentrischen Rinnen bedeckt". Az alap valamennyi része, de különösen a gyűrű az adorális laptól az adapicális felé lejt és pedig proximális irányban. Ez arra mutat, hogy a tüske normálisan lefelé lejtett, feltárva adapicális lapját. Itt következnek az alap méretei milliméterekben : A test legnagyobb átmérője Az alap teljes magassága . Magassága a gyűrű tetejéig 1-5 0-7 0.55 2*0 0-6 0-5 3-1 1-0 0-85
