A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vadász M. Elemér: Bakonyi triászforaminiferák
32 Bakonyi triászforaminiferák. 59. Pulvinulina Boueana ORB . sp. II. tábla, 9., 10. ábra. 1846. Rotalina Boueana ORBIGNY : Foram. foss. Vienne p. 152. Pl. VII. Fig. 25—27. 1865. Pulvinulina Boueana ORB. — REUSS: Foram. d. Septarienthones p. 165. Taf. IV. Fig. 14. 1886. » » » SHERBORN & CHAPMAN : Microzoa fr. the London Clay p. 22 Pl. XVI. Fig. 20. Hosszúsága: 1 mm. Szélessége: 087 mm. Vastagsága: 0 42 mm. Ez a faj igen gyakori a felsőörsi Protrachyceras Reitzi szintben. Példányaink eléggé állandó jellegekkel a típussal jól azonosíthatók. ORBIGNY ábrájával teljesen egyező alakokon kívül egyeseknek kamrái nem olyan ferdék. Eddig harmadidőszaki faj, ORBIGNY szerint az Adriai tengerben él ma is. 60. Pulvinultna eocaena GÜMB. sp. ? II. tábla, 11. ábra. 1868. Rotalia eocaena GÜMBEL : Foram. nordalp. Eocängebilde. p. 72. Taf. II. Fig. 87. Nagysága: 0'38 mm. Vastagsága: 0 2 mm. Felső oldalon gyengén domború három látható kanyarúlattal, elég jól kifejezett tompa éllel Alsó oldalán egy kanyarulat van, a közepén erősen kiemelkedő gombbal. Hasonló alakok közül a P. Partschiana ORB . sp. mindkét oldalán egyformán domború, a P. rotula KAUFM. P. bimammata GÜMB. sp. jóval domborúbb, harangalakúak. Utóbbi egyébként példányunkhoz közel áll, s GÜMBEL leírásában a P. eocaena-vA össze is hasonlítja, miközben utóbbit laposabbnak mondja. Sajnos, GÜMBEL a P. eocaena oldalnézetét nem adja, azért példányunkat sem tudom egész biztosan azonosítani, bár közelebb áll hozzá, mint a P. Partschiana ORB . sp.-hez. A felsőörsi STüRZENBAUM-féle anyagból a Protrachyceras Reitzi szintjéből két példányt sorolhatok ide. 61. Rotalia Beccarii L sp. II. tábla, 12. ábra. 1896. Rotalia Beccarii (L.) JONES: Cragforaminifera. P. III. p. 327. PL. II. Fig. 19—21. Nagysága: 038 mm. Vastagsága: 018 mm. Kissé átkristályosodott példányaink felső oldalán három vagy négy kanyarulat van, kamrák kissé elmosódottak, az alsó rész köldöktája egyenetlenül van kitöltve. Az élő és harmadidőszaki alakokkal jól egyeznek a bakonyi triászpéldányok, melyek a csopaki estheriás márgából kerültek ki. Ezzel a faj elterjedése a triásztól kezdve általános.
