A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
174 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. Az A. Bnchi palettaalakú tüskéi továbbá eltérnek az A. testudo eféle tüskéitől a lapátok nagyobb vastagsága, a fogantyútól a distális szögletek felé futó bordák kiemelkedőbb volta s a külső lap gyakori homorúsága révén. A BM, m példány (lelt. sz. E9359) ezeket az eltéréseket nagy mértékben feltünteti. Lapátja ötoldalú, de belülről tekintve (255. ábra) SW oldala sokkal hosszabb mint a SE s a kettő nagyon tompa szögben találkozik, úgy hogy a lapát majdnem négy oldalúnak látszik. N oldala mélyen kimetszett, NE és NW oldalai hullámosak, a szögletei lekerekítettek. A bordák különösen kiugrók s ahol összefutnak, ott felfelé kihegyesedő oszlop alakjában hirtelen kiemelkedik a fogantyú 3'3 mm magasságig, a tulajdonképeni alap nélkül, mely nem maradt fenn (254. ábra). A fogantyú távolsága az S szegélytől több mint egy harmada a lapát hosszának. Külső lapja mélyen kivájt. (253. ábra.) Vakolóalakú átmeneti tüskék hiányában ZITTEL igen könnyen félreismerhette ezeket a sajátságos testeket, interambulacrális lemezeknek tekintvén azokat; különös véletlennek látszik azonban, hogy éppen annak a fajnak az evező- és lapátalakú tüskéivel foglalta őket össze, melyhez tényleg tartoznak. A vakolóalakú tüskék későbbi felfedezése úgy ZITTEL-t mint BENECKET is arra indította, hogy a palettaalakúakat is helyesen, tüskék gyanánt értelmezzék. BENECKE azonban úgylátszik nem értette át teljesen a paletta és vakoló alak közötti különbséget, hanem az előbbihez tartozó hatoldalú példányokat egyszerűen az utóbbi törött példányainak tekintette. Azt írja: „die angeblichen Nahtflächen der Asseln . . . sind . . . Bruchflächen des späthigen Kalkes." Ez a magyarázat nem alkalmazható a most rendelkezésünkre álló anyagra. A vakoló- és palettaalakú tüskéket, melyeket a British Museum 1851-ben KLIPSTEIN-ÍŐI vásárolt, utóbbi sajátkezűleg új faji néven czédulázta, mindazonáltal a múzeum tisztviselői mindenkor a Cidaris Buclii néven czédulázott tüskékhez helyezték el azokat. Kimutattuk, hogy két különböző Anaulocidaris faj létezett: az A. Buclii Tirolban és az A. testudo a Bakonyban. Kimutattuk továbbá, hogy az A. testudo specializálódottabb az A. Buchi-ná\ s minthogy a magasabb raibli emeletben fordul elő, jogosan tekinthetjük a cassiani faj leszármazottjának. Az előzőkben leírtakból következőképpen összegezhető: az A. Buclii diagnosis a. — Anaulocidaris faj aránylag zömök tüskékkel. Evezőalakú tüskéi csak igen kevéssé, vagy egyáltalán nem görbülnek lefelé, belső lapjukon gyakran kissé homorúak (hosszuk meghaladhatja a 20 mm-t). Lapátalakú tüskéin a fogantyú folytonos görbét alkot a lapáttal, a belső lap homorúsága több mint 0'125 része a lapát vastagságának, gyakran több mint 0'25 része; világos bordák húzódnak a fogantyútól a distális szegélyhez. Vakolóalakú tüskéinek szélessége soha sem éri el a hosszúságuk kétszeresét, a fogantyútól a distális szegély felé haladó bordák jól kifejlődtek; körvonala lekerekített sarkú négyszög, distális szegélye egyenes, vagy változó görbületű, proximális széle folytonos görbe, kifelé néző, gyakran elmosódott rézsűvel, a rajta keresztül haladó barázdákat egyéb barázdák nem keresztezik; palettaalakú tüskéinek oldalai görbék, elmosódott rézsűvel a külső lap felé, mely utóbbi gyakran homorú ; a lapátok zömökek, belső lapjukon határozott bordával. Meg kell még fontolnunk, vájjon az összes tiroli fajok az A. Buchi-va\ azonosak-e.
