A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Anaulocidaris. 363 A Seiser Alp pachicardiumos tufájából valók, melyeket BROILI írt le (1904), általánosságban inkább hasonlítanak az A. Buchi-hoz, mint az A. testűdo-hoz. Mindazonáltal eltérők attól. A müncheni museum számára már gyűjtött 7 példány mind kicsiny, még kisebbek az A. testudo átlagánál is. A BROILI XVII. tábla, 46 és 48 ábráin feltüntetett evezőalakú tüskék fogantyúja inkább hajlik a lapát felé, mint akár az A. Bucht, akár az A. testudo megfelelő tüskéinél. E két példány vápái nem maradtak fenn. A 48. ábrán pontosan feltüntetett durván szemcsés külső felszínhez foghatót nem ismerünk e két faj egyikében sem, a pachicardiumos tufából származó tüskék eme lapja azonban mindig „leicht granuliert", mint BROILI mondja. A vakolóalakú tüskén (47. ábra) megvannak az A Buchi-xa jellemző bordák, szélességének viszonya a hosszúságához azonban : 196 : 100, ami az A. testudo-hoz áll közelebb. Az MM, k erősen rézsútos szegélyeit már kiemeltük (59. szövegábra). Mindemez eltérések indokolttá teszik azt, hogy ezt az alakot legalább is mint az A. Buchi mutatióját megkülönböztessük, e néven : Anaulocidaris Buchi granulata mut. nov. Diagnosis. — Anaulocidaris Buchi csekély hosszúságú és szélességű tüskékkel, melyeknek külső lapja szemcsés ; az evezőalakúak fogantyúja 47 — 53°-nyi szöget zár be a lapáttal; a vakolóalakúak lapátjának szélessége majdnem kétszerese a hosszúságuknak. Holotípusa BROILI XVII. tábla, 47. ábrájának eredetije, mely a müncheni Palaeontologiai Museumban van, s a Seiser Alp pachicardiumos tufájából származik. v. WÖHRMANN S. (1889, V. tábla, 15. ábra) egy evezőalakú tüske proximális töredékét ábrázolja, mely Rammelsbach, Seehaus raibli korú carditás rétegeiből való, s a Cidaris Buchi-hoz sorolja. A müncheni Palaeontologiai Museumban van, s csak annyit mondhatok róla, hogy túlságos kicsi ahoz, hogy kétségtelenül e fajhoz soroltassék. Még egy e génuszhoz tartozó tüske van ugyanabban a museumban, még pedig a Haller Salzberg carditás rétegeiből, Innsbruck közeléből. Lapátalakú, distális végén csonka tüske (X. tábla, 250. ábra), melynek méretei a következők : Tényleges hosszúsága .... 13'4 mm. Legnagyobb szélessége . . . . 17'9 » A lapát általános vastagsága . . 1'3 » Vastagsága a médián vonalban . 0"9 » Vastagsága az #—y vonal mentén 1T » Általános alakját és vékonyságát tekintve, az A. testudo-xa emlékeztet, de kissé túlnagy, a homorúsága pedig (30 százaléka a vastagságnak), inkább egyezik az A. Buchi-val. Valószínű, hogy a carditás rétegekből származó két példány az A. Buchi-ból származott fajt képvisel, mely azonban nem tért el attól annyira, mint az A. testudo. Több példányra volna szükségünk ennek a kérdésnek az eldöntésére. A z Anaulocidaris tüskéinek minősége és egymáshoz való viszonyuk. — E tüskék sajátságos alakjának megmagyarázására törekedve, két
