A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

Terminológia. Diademoida. 127 Ebből kitűnik, hogy mindenik oszlopban hat változat lehetséges, melyek tényleg mind meg is vannak, kivéve a B, 2, b-t Hogy ezek a változatok az oszlop különböző régiói között hogyan oszlanak meg, ez a probléma a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján nem oldható meg. Csupán azt emelhetjük ki, hogy a változatok a lemezek nagyságával semmiféle kapcsolatban nem látszanak lenni. Az egyes lemezek transverzális görbültsége az interambulacrum normális meridionális görbületével kombinálódva az egyes lemezek csekély elcsavarodását eredményezi. Ez könnyen szembetűnik, ha a lemezt egyik vagy másik transverzális széle felől nézzük (205. ábra). Mindenik lemezen egy magános főszemölcs ül, melynek helyzete az adradiális szegélyhez viszonyítva változó (1. a diagnosist s a méretek táblázatát) s a lemez szélességétől függetlennek látszik. így a c, m és o lemezeken, melyek mindenike körülbelül 7'7 mm széles, a szemölcs közepének távolsága az adradiális szegélytől 3*9, 4'5 illetőleg 3'1 mm. A kúp összenyomott, nyaka rövid s alámetszett; a fennsík majdnem sík, de esetleg igen csekély, gyengén lekerekített szélű párkánya is lehet; innen kezdve a púp meredek lejtővel, néha majdnem függőlegesen ereszkedik le a széles, kissé bemélyedt scrobiculába. A scrobiculáris gyűrű az oldalakon világosan előtűnik, de a transverzális szegélyeken megszakad, annak jeléül, hogy a scrobiculák határozottan összeolvadtak. Haránt átmérője mindig nagyobb, mint a meridionális, néha majdnem kétszer akkora (pl. a c példányon), de nem szükségképen nagyobb, mint a lemez legnagyobb magassága (pl. az f példányon, 203. ábra), mivel a lemez magassága a szemölcs szomsédságában esetleg csökkenhet, vagy valamelyik részletén az adradiális szegély jelentékenyen kiszögellhet. Az extrascrobiculáris felszínt nagyszámú, de világos, nagyságra kissé változó dudorok borítják, melyek közül a nagyobbak a nagyobb lemezeken (pl. az a-n) szemölcsökké, azaz kúposokká hajlandók változni. Az a példányon 4 — 1 '4 mm-ig változnak, de az adradiális mezőn valamivel sűrűbbek és változóbb nagyságúak. A b példányon körülbelül 4 fekszik a lemez magasságán t. i. 1'3 mm-en belül; itt transverzális és meridionális sorokba hajlandók rendezkedni (201. ábra). Az m példány adradiális mezején világosan látható néhány transverzális sor, a fogacskáknak megfelelően (207. ábra). Bár a dudorok eljutnak szorosan a scrobiculáig, még sincsenek közöttük olyanok, melyek nagyságra vagy elrendeződésre nézve annyira különböznének a többitől, hogy scrobiculáris szemölcsöknek volnának nevezhetők. Az adradiális szegély világosan fűrészes. A lemez, mint már mondottuk, eme széle felé lehajlott, görbülete azonban a külső felszínén jobban kifejezésre jut, a minek az a következménye, hogy a lemez a széle felé fokozatosan kivékonyodik. Ez azután rendkívül kisszögű, befelé néző rézsű látszatát kelti, mint pl. az m-nél (205. ábra). A belső felszínen mindazonáltal még egy további világos, bár gyenge rézsűje is lehet, mint pl. az e és g-nél (200, 202. ábrái. Némely példánynál, mint pl. az e-né\ az utóbbi rézsű határát az adradiális szegélylyel párhuzamos szokásos borda jelzi, ez azonban mindig gyenge és egyéb példányokon teljesen hiányozhat. Az adradiális szegély fogacskáinak száma mindenik lemezen 5 vagy 4, a lemez magasságának megfelelően. Bár nem nagyon élesen metszettek, mégis tökéletesen világosak, a közöttük lévő árkok messze hátra futnak, s a lemez felszínén enyésznek el. A fogacskák néha egészen egyszerűek, mint pl. az e, g és m-nél, néha a belső felszínükön, adradiális végeik közelében kissé kivájtak, mint pl. az r-nél; ez