A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

Terminológia. Diademoida, 121 korongalakú; átmérője 12 mm, magassága 6 mm; peristomuma széles; főszemölcseinek száma 7—8 egy oszlopban, gyengén kifejlődőitek, az adradiális szegélyen ülnek, lyukasak, nem bordázottak, jól kifejlődött kerek, érintkező scrobiculákkal; az interradiális mező széles. (6) Cidaris Admeto QUENSTEDT (1875, 68. táb., 143, de nem 144. ábra) non MÜNST. ; Carni korú, éppen úgy Hemipedina is lehetne. Az ábra nem kielégítő. (7) Mesodiadema Lamberti AIRAGHI (1905, 4. 1 , 1. táb., 3, 3a ábra). A rocchettai középső liászból való, Arcevia közeléből. A pánczél átmérője 17 mm, magassága 8 mm ; a peristomum átmérője 3 5 mm. Interambulacrumai igen szélesek, minden oszlopban 6 vagy 7 főszemölcs van, ezek lyukasak, scrobiculásak, a korona adapicális felében fejlettebbek mint az adorálisban, a hol elsorvadnak s összeolvadnak az általános díszítéssel; a scrobiculák kerekek, világosak ; az extrascrobiculáris díszítés finom, szorosan ülő dudorokból áll. Az ábrák nem világosak s nincs kimondva, melyik képviseli az adorális felszint, de én úgy hiszem, hogy a 3-ik Az ábrák az extrascrobiculáris dudorokat aránylag durváknak, a scrobiculákat kicsiknek s jól kivehetőknek tüntetik fel. E faj beosztását a Mesodiademá-hoz LAMBERT is helyesli. A Mesodiadema kétségtelen fajai tehát koruknak megfelelő sorrendben a következők: M. Marconissae (DESOR) . . . Toarci . . . Olaszország M. Lamberti AIRAGHI .... Pliensbachi . . „ M. simplex LAMBERT .... Pliensbachi. . Francziaország. így tehát, bár LAMBERT alaktani okok alapján a Mesodiademá-1 tekinti az összes lyukas és nem bordázott szemölcsökkel bíró génuszok (Pedininae) ősi alakjának, mégis mindeddig nem volt biztosan ismeretes a középső liásznál régebbi képződményekből. Nagyon érdekes tehát, hogy a bakonyi anyagban sikerült példányokat találni, melyek bár töredékesek, mégis jó okoknál fogva e génuszba oszthatók be. A meghatározható töredékek interambulacrálisokra szorítkoznak. E töredékek egyenes és szabályosan fogazott adradiális szegélyei arra mutatnak, hogy az ambulacrálisok, következésképen a pórus párjaik is egyszerű sorokban állottak, de nem nyújt kezességet annak a kijelentésére, hogy az ambulacrálisok nem viseltek szemölcsöket. Az interambulacrálisok azonban olyan szorosan megegyeznek az elismert Mesodiadema fajokéival —és pedig nem csupán a génusz legfőbb bélyegében : a lyukas, nem bordázott szemölcsökben, hanem abban is, hogy a szemölcsök az adradiális szegélyekhez közelebb helyezkedtek el, hogy a többi díszítés finom, szorosan települt dudorokra szorítkozik; ezenfelül a lemezek jelentékeny viszonylagos szélességében és abban, hogy az egyik fajnál majdnem teljesen lapos mezőbe egyesülnek, mely összenyomott, korongalakú pánczélra utal, végül abban, hogy e faj peristomiális szélén semmiféle határozott kopoltyúrések nincsenek, — hogy nem volna észszerű azokat bármely más génuszhoz sorolni. Az alább következő diagnózisokban és leírásokban mindezeknek a bélyegeknek a jelenléte magától értetődőnek tekintendő. Természetesen felmerülhet az az ellenvetés, hogy az okok, melyek alapján e fajokat a Cidaridák helyett a Diadematidákhoz soroztuk, nem elégségesek. Ha az utóbbi családba osztanók be őket, egészen természetesen a Triadocidaris-hoz kerülnének, s könnyen túltehetnénk magunkat azokon a nehézségeken, melyeket a fogacskákat viselő, zsindelyes adradiális varratok, vagy a megszakított perignathikus öv okoznának. A Triadocidaris immunita nem tér el a Mesodiadema margarita-