A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

Terminológia,. Diademoida. 115 mondott, különben beleilleszthető volna az eddig adott diagnosisok bármelyikébe. Helyes következtetésnek látszik az a feltevés, hogy az Orthopsis post-bajoci módosulata a Diademopsis-nak, a mennyiben ambulacrumai a némileg csalóka látszat szerint részben visszaütöttek az ősi szerkezetre. Annyi bizonyos, — és a jelen alkalommal ez a legfontosabb eredmény, — hogy az Orthopsis nem várható triászkorú kőzetekben. Hemipedina és Diademopsis. Ezek után megvan a kellő alapunk arra, hogy szem­ügyre vegyük ezt a két génuszt, mely attól az esztendőtől kezdve (1855), melyben WRIGHT , illetve DESOR megalapították őket, sok zavart okozott a sziszte­matikusoknak. LAMBERT (1900) a Diademopsis-1 a Hemipedina subgénuszává teszi meg a 28. lapon, de génusz gyanánt, független diagnosissal tárgyalja a 6. lapon. Akár mint génuszt, akár mint subgénuszt azonban csak akkor ismer­hetjük el, ha genetikai csoportot képez. A Hemipedina-riak elsőbbsége van. WRIGHT soha sem választott határo­zott genotípust, LAMBERT (1900, 27. 1.) azonban a H. Etheridgi mellett állapo­dott meg, míg SAVIN (1905, Bull. Soc. Isére, 4. sor., VIII., 115.1.) a H. tuber­culosá-t választotta s igazolhatta volna a LAMBERT választotta típus elejtését, rámutatván WRIGHT ama kijelentésére (Pal. Soc. Monogr. Ool. Ech, 116. 1.), mely szerint a H. tuberculosa „a legjobb típusa a génusz ama szekciójának, melynek interambulacrumain két sor szemölcs van, széles dudoros zónával". A „legjobb" szó használatából azonban kiderül, hogy WRIGHT a „típus" kifeje­zést itt nem a szigorú rendszertani „genotípus" értelmében használta, mint­hogy pedig a Pedina Etlieridgei egyike volt azon három fajnak, melyekről WRIGHT említi (1885 aug. Ann. Mag. Nat. Hist. 2. sor., XVI., 95. 1.), hogy először indították őt a génusz felállítására, ennélfogva LAMBERT eljárása jogosult volt s most már nem tekinthető többé semmisnek. 1 Szerencsére mindkét faj WRIGHT I. szekciójába esik. A Diademopsis genotípusát, úgy látszik, COTTEAU rögzítette először (1884, Pal. franc, jurass. Echin. X., 2., 439. 1.) a LEYMERIE-nél leírt Diadema seriate AG.-ban, melyet általánosan elfogadtak. Az első faj, melyet DESOR említett, a Hemicidaris buccalis AG. volt. 1 A szisztematikusok, a kik most annak a szabálynak a felállításán fáradoznak, mely szerint az első fajnak, melyet a génuszba annak megalapítója besorozott, kell a genotípusnak lennie, nem helyeselnék ezt a kijelentést, mivel a H. Etlieridgei nem volt az első. Ennek a szabálynak az volna a czélja, hogy ne engedjen teret a kétségnek. Mindazonáltal a jelen esetben nem világos, hogy melyik faj tekintendő elsőnek. Az első faj, melyet a génusz felállítása után említettek s leírtak, a H. Bechei volt (96. 1.) ; egy bevezető szakaszban (95. 1.) azonban három fajról történik említés, melyek az új génusz felállítására indították a szerzőt s e fajok közül a Goniopygns per­foratus-t nevezi meg először. A Science 1907 jún. 21-iki számában kimutattam, mekkora nehézségekkel jár ezt a sza­bályt a palaeontologusok írásaira alkalmazni, a kik oly gyakran sorolják fel fajaikat stratigraphiai sorrendben, a minek rendesen az a következménye, hogy éppen az elsőnek említett faj a leg­kevésbbé jellemző s a leghomályosabb. A „Cidaris Bechei" esete is éppen ide tartozik, mert most valószínűleg Diademopsis-nak neveznők s ha ezt fogadnók el genotípus gyanánt, csak még inkább elhomályosítanánk egy amúgy is eléggé homályos problémát. A Goniopygus perforatus megválasz­tása nem volna olyan veszedelmes, a szóbanforgó szabálynak azonban, úgy látszik, nem az az intentiója. hogy elfogadjon bármely fajt, melyet a szerző a bevezető megjegyzései során alkal­milag felemlít, hacsak egyúttal be nem sorozza a génuszába. A Goniopygus perforatus pedig egészen a 98. oldalig nem oszttatott be a Hemipedina-hoz. 8*

Next

/
Thumbnails
Contents