A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
116 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. A LAMBERT-féle diagnosisok összehasonlítása a két génusz között a következő eltéréseket mutatja: 1. A pánczél alakja 2. A peristomum 3. Az interambulacrális fő szemölcsök 4. A másodrendű szemölcsök A közbülfekvő szemcsék Diademopsis subrotuláris vagy subconikus subdecagonális az adambulacrum irányában excentrikusak jelen vannak, de felfelé elenyésznek számosak, tökéletlenül hasonlók, szorosan állók Hemipedina rotuláris (korong alakú") subcirculáris rendesen centrálisak csupán kúpos dudorok sorozatai által képviselve majdnem mindig egyenetlenek és szabálytalanok LARBERT különösen a 3., 4. és 5. pontra helyez súlyt s ezt helyesen teszi, mert egészen bizonyos, hogy az 1. és 2. pontok távolról sem használhatók általánosan. A 3. pont magában véve nem nagyon fontos s LAMBERT maga sem tekintheti egyetemesen érvényesnek, minthogy a Diademopsis aeqnituberculata-ról azt írja, hogy fő interambulacrális szemölcsei „a lemezek közepén emelkednek" és megengedi azt is, hogy a Hemipediná-nál nem mindig centrálisak. Ez a jellemvonás mindenesetben csupán következmény; a Diademopsis-ná\ következménye az interadradiális másodrendű sorozatok nagyobb fejlettségének, a Hemipedina esetében pedig a fősorozatok nagyobb fejlettségéből folyik. Az 5. pont szintén meglehetős üres s aligha tarthatja meg szigorú diagnostikai értékét; e tekintetben ismét a D. aequituberculata kerül ellentmondásba a diagnosissal. Visszatérünk tehát a 4. pontra, melyet ilyenformán lehetne kifejezni: Minden interambulacrális oszlopban, az ambitus alatt a másodrendű szemölcsöknek egy vagy két határozott sorozata látható a Diademopsis-nál, a Hemipedina-n azonban ilyen világos sorok nincsenek. Egyszóval a Hemipedina-1 kevésszemölcsűnek, a Diademopsis-1 sokszemölcsűnek mondhatnók. Lássuk, mennyiben tekinthetjük ezt döntő vonásnak. Tény az, hogy a Hemipedina-nak nincs egj'etlen faja sem, mely, bármennyire kevésszemölcsűnek lássék is, tökéletesen mentes volna úgy az adradiális, valamint az interradiális másodrendű sorozat legkisebb nyomától is; ezt LAMBERT diagnosisának szövegezése is megengedni látszik. Igaz, hogy a másodrendű szemölcsöket olyan fajokon, mint pl. a H. Etheridgei, a H. Jardinei és a H. perforata nehéz felfedezni, de megvannak ott is és a peristomumhoz viszonyítva mindig ugyanabban a helyzetben keletkeznek. A H. Waterhousei-né\ valamivel szembetűnőbbek, a H. Wood wardi-nk\ pedig az adradiális sor, mely éppen az ambitus fölé nyúlik, elég nagy volt ahhoz, hogy WRIGHT is megemlítse. A H. tetragramma interradiális sora az ambitus közelében nem sokkal kisebb a médián sornál, de tovább felfelé egészen észrevehetetlenné válik; az adradiális sorozat a peristomumnál kezdődik két egészen kicsi szemölcsökből álló párhuzamos sor képében, melyek közül némelyek az ambitus közelében nagyobbakká lesznek, míg a többiek összezsugorodnak; az így keletkezett sorozat az ambitus és az apex között fele úton elenyészik. Ezt
