A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
112 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. fajnak „olyan apex formája van, melynél a centrális korong többé-kevésbbé meghosszabbított fennmaradása a periproctumot háttérbe szorította". Nem járunk-e közelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a periproctum hátrafelé történt elmozdulása maga után vonta a hátulsó genitális részleges felszívódását, másrészt hézagot hagyott maga mögött, melyet nagyságában megnövekedve kitöltött a periproctális vagy anális lemezek egyike, mely érintkezésbe jut a növekedő elülső genitálisokkal, ily módon szögletessé téve a periproctum elülső szélét ? A félig kialakult suranális nem egy praeexistáló „disque central" maradványa, legalább én nem ismerek az előtte élő Echinoida génuszokban olyan szerkezetet, melyre ez a meghatározás alkalmaztatott, vagy alkalmazható volna. Ha egyáltalán van valami jelentősége, úgy legfeljebb megmutatja a Saleniidák állandó és teljesen kialakult suranálisának keletkezésmódját. Magában véve alig tekinthető a Saleniida-suranális előfutárjának ; legalább LAMBERT úr, minthogy nem lehet, tényleg nem is állítja, hogy a Palaeopedina őse volna e család bármely tagjának. A Pe.dina-n, mely egyetlen lehetséges és figyelemre méltó leszármazottjának látszik, a suranálisnak, vagy az apicális rendszer bármiféle hasonló módosulásának nyoma sincs. Ugylátszik tehát, hogy az a változás, mely a Palaeopedina globuluson vette kezdetét, nem vezetett sehová. Ha lehetséges volna bizonyos fajokra, mint a többi korai Diademinától periproctumuk megnyúlása és suranális lemez kifejlesztése révén szembetűnően eltérőkre rámutatni, s ha ezek a fajok egyúttal homogén csoportot alkotnának, az ember örömest elfogadná azokat génusz gyanánt. Csakhogy, úgy hiszem, kissé határozottabb valamit kellene megkívánnunk, mint a „Diadema u globulus bizonyítékát. Ha azonban valaki elfogadná a LAMBERT úr 4, 5. és 6. ábráiban feltüntetett szerkezetet, mint elegendő biztosítékot egy új génusz felállítására, akkor szükséges volna kiemelnie azt, hogy a Hemipedina Etheridgei holotípusának tökéletesen hasonló periproctuma van, tehát az utóbbi ugyanúgy megérdemelné a független génusz rangját. Minthogy azonban ez a faj a Hemipedina genotípusa, visszamaradna egy sereg kerek periproctummal bíró, de egyébként hasonló faj, génusznév nélkül. Nem javasolhatok semmi ilyenféle eljárást a Hemipedina-ra vonatkozólag, s ugyanazon okoknál fogva nem vagyok hajlandó elfogadni a Paleopedina-1. Orthopsis COTTEAU (Pal. Franc. Cret. Ech. 374. 1., 1863 júl. és 550. 1. 1864 jún.). Meglepő egy génusz. LAMBERT (1900, 29. 1.) azt mondja, hogy eredetileg négy fajt foglalt magában, melyek közül csak kettő egyezett meg a diagnosissal, úgy hogy a típusa kétségkívül a Cidarites miliaris D'ARCHIAC. A négy faj a következő volt: Diadema Repellini A. GRAS, D. granulare AG. és DESOR, Cidarites miliaris D'ARCHIAC és Pseudodiadema ovatum COQUAND. Valószínű, hogy LAMBERT hajlandó az O. granularis-1 a korábbi O. miliaris synonymájának tekinteni, követve a COTTEAU4, PERONA és GAUTHIER-í (1876, Ech. foss. Algérie, Terr, secondaires, I., 213. 1.); máskülönben természetesen O. granularis lenne a genotipus. Ez azonban eddig csak három eredeti fajt tesz ki és nem tűnik ki világosan, hogy ezek közül melyik az a kettő, a melyre LAMBERT utal; valószínű, hogy az O. ovatát is szándéka volt belefoglalni. A mint LAMBERT helyesen mondja, az Orthopsis, — legalább a szokásos meghatározás szerint, — a Diademopsis-tói csupán fő interambulacrális szemölcseinek centrálisabb helyzetében és pórusainak egyenesebb soraiban különbözik. Ezek a bélyegek, úgy-
