A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
113 szintén az a tény, hogy az elsőrendű ambulacrálisok kevésbbé bensőleg társulnak hármas csoportokba, annyira kezdetlegeseknek látszanak, hogy az ember igazán meglepődve találkozik azokkal felsőkréta korú fajokon, holott semmiféle bathoninál idősebb fajon nem ismerhetők fel. Ha az Orthopsis megállhat, akkor ezeket a jellemvonásokat vagy megállított, vagy késleltetett fejlődés eseteinek kell tekintenünk. Ha csupán megállott volna a fejlődés, akkor ugyanazokkal a jellemvonásokkal bíró elődöket kellene találnunk visszafelé legalább is a liászig. Ha késleltetett fejlődéssel állanánk szemközt, akkor ezt be kellene bizonyítani tudnunk más, előrehaladottabb természetű vonások révén. Elfogadva az első feltevést, visszaemlékezhetünk arra, hogy az Archaeodiadema Thompsoni GREG , némileg hasonló ambulacrálisokkal bír, minthog}' azonban szemölcsei révén teljesen eltér, nem lehet a keresett ősök egyike. Arra sem helyezhetünk valami nagy súlyt, hogy az Orthopsis interambulacrális oszlopán a fő szemölcsök sorozata mediánabb helyzetű, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a genotípuson az ambitus felett közelebb kerül az adrádiushoz és hogy néhány elfogadott Diademopsison, p. o. a D. Bowerbanki (WR.)-on és a D. aequituberculata LAMBERT-en sem kevésbbé médián a helyzete. Mindazonáltal a Diademopsis valamennyi elismert faján a póruspárok, úgy látszik, valamivel erősebben hajolnak meg ívalakban a fő ambulacrális szemölcsök körül s bár fel kell tételeznünk a létezését egy olyan Diademopsis ősnek, a melynek póruspárjai egyenes vonalban feküdtek, jelenleg még sincsen adatunk semmiféle liász vagy bajoci korú fajról, mely erre a szerkezetre visszatérne. Induljunk ki már most abból a feltevésből, hogy az Orthopsis későbbi visszaesést jelentene s keressünk olyan jellemvonásokat, melyek kizárják azt, hogy kezdetlegesnek tekintsük. Ilyen vonásokat, úgy hiszem, a genotípuson találhatunk. Úgy a cenoman, valamint a senon korú British museumbeli példányok a következőket tárják elénk: Az interambulacrumon a fő szemölcsök sorozatai a peristomum felé közeledve megközelítőleg sem convergálnak akkora mértékben, mint azoknál a kétségtelen Diademopsis és Hemipedina fajoknál, melyeket megvizsgáltam. Ezeknél a génuszoknál a szemölcsök az interráaiuson majdnem találkozni látszanak, az O. granularison ellenben egymás mellett maradnak, meg sem kísérelik az összeolvadást. Ez azt látszik jelezni, hogy a peristomum nagyobb terjedelemben hatolt be az interambulacrumba, vagy más szavakkal nagyobb számú interambulacrális lemez felszívódására mutat, a mi a meggyorsult fejlődés jele. Összefügg ezzel a széles és egyenes interambulacrális ajak, továbbá az a rohamosság, melylyel a szemölcsök mindinkább kiugróbbak lesznek. Az ambitus alatt e szemölcsök scrobiculái subquadratikusak s csupán egy szemcsékből álló vonal, vagy egy borda választja el őket egymástól, mint pl. a Pygastev nél; ez szintén előrehaladott állapotra vall. Meglepő vonása e fajnak a fő szemölcsnek minden egyes lemezen észlelhető adorális helyzete és a belső és külső szemölcsök adapicális helyzete, ilyenformán a fő szemölcs scrobiculáris körsáncza átterjed az alatta következő lemezre, míg a másodrendű szemölcsökéi átterjednek a felfelé következő lemezre. Ilymódon az összes szemölcsök váltakoznak s így egy olyan oszlopban, melynek viszonylagos szélessége kisebb, mint a Diademopsis-nál, a szemölcsöknek sem a száma, sem a nagysága nem csekélyebb, mivel a Diademopsis-nál a szemölcsök valamennyien A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. I. rész. Pal. függ. 8
