A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea, Pentacrininae. Ill megvan „au moins chez les jeunes", a mely kijelentésnél alattomban értetődik, hogy a felnőtteknél nem mindig található meg. A 26. oldalon pedig így összegezi a tapasztalatokat: „A suranális helyzetét rendesen világosan jelzi a periproctum elülső szélének szögletessége, némely egyénben azonban a suranális kevésbbé fejlődött ki és úgyszólván összekeveredik az anális lemezekkel a periproctum szabálytalanul cirkuláris keretében". A P. minima-náX a suranális ismeretlen, a hátulsó oculárisoknak a genitálisok közé történő beiktatódása azonban jelzi, hogy a hátulsó genitálist a hátrafelé elmozdult periproctum kivájta, úgy hogy a suranális létezése valószínű. A P. Pacoméi apexe ismeretlen, a faj azonban a Paleopedina-hoz soroltatott, minthogy hasonlít a genotípushoz. Ennyiből tehát azok a bizonyítékok, melyek alapján a suranálist a kifejlődött példányok állandó bélyegének tekinthetnők, nem nagyon meggyőzőek. A Hemipedina Boaei apexe szintén ismeretlen, hogy azonban csenevész volt, s a periproctummal együtt mélyebbre belenyúlt a hátulsó interambulacrumba, mint bármelyik Hemipedina vagy Diademopsis fajnál, ezek oly tények, melyeket WRIGHT feljegyzett, s melyek a British Museum-beli példányokról is leolvashatók. E példányok független megtekintése ezidőszerint az irodalom tekintetbe vétele nélkül arról győzött meg engem, hogy ez a faj igen közeli rokona a Pygaster-nek. Minden látható jellemvonásban, a szemölcssorozatok számát kivéve, megegyezik e génusz diagnosisával. Megvannak mindazok a bélyegei, melyeket WRIGHT leírt, a mellett kissé domború a felső felszínén és homorú a bázisán; az ambulacrális areák kiemelkedők s kissé domborúak, mint pl. a Pygaster semisulcatus-nä\; némely példányon kezdetleges szemölcsök láthatók közvetlenül az ambitus alatt, az ambulacrális szemölcsök fősorozatán belül; a szemölcsökből álló díszítés, különösen a bázison egészen olyan, mint a Pygaster-en; a pánczél hátrafelé határozottan lejtős s a hátulsó interambulacrum adapicális régiója benyomódott. Természetes lehetetlen határozottan állítani, hogy az anus exocyclikus volt; azonban bármiféle más feltevés alapján nagyon nehéz az apicális hézag jelentékeny megnyúlását s a hátulsó interambulacrum összenyomottságát megérteni. A szemölcssorozatok kisebb száma az ambituson és az interambulacrum csekélyebb viszonylagos szélessége egymással összefüggő jelenségek, melyek vagy a törzsfejlődés, vagy az egyéni fejlődés korábbi állomására utalnak s a H. Bonéi példányai maguk is eltéréseket mutatnak ebben a tekintetben. Ezeket észlelve nagy érdeklődéssel jöttem rá, hogy maga WRIGHT is kísértést érzett arra, hogy ezt a fajt a Pygaster-hez sorolja (Monogr. 156. 1.). Vájjon valamelyik ismert faj fiatal alakja-e, pl. a társaságában előforduló P. snlcatus-é, melyhez sok tekintetben hasonlít, vagy hogy a fejlődés korábbi fokán álló független fajt képvisel-e, azt még mindig nehéz eldönteni; azonban, ha a fajt ki kellene emelni a Hemipedina-ból, a Pygaster-rel jobban össze volna egyeztethető, mint a Palaeopedina-\al. Még ha a fejlődésben nem haladt volna is annyira előre, hogy a Pygaster-ben helyet foglalhatna, akkor sem tartozhatna a Palaeopedinához, mivel a P. globulus apicális rendszere nem abban az irányban fejlődött, mint a Pygaster, melynek suranálisa nincs, de van túlfejlődött madrepora lemeze. A Pygaster (vagy Hemipedina) Bouei-tői eltekintve senki sem vonná kétségbe azoknak a megfigyeléseknek a fontosságát, melyeket LAMBERT végzett a Palaeopedina-n, bár azzal nem mindenki fog egyetérteni, hogy ennek a
