A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
108 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. képen leghasznosabb eljárásnak látszik minden egyes új fajt arra a génuszra visszavezetni, melyhez interambulacrális szerkezete leginkább hasonlít. Hogy a fajok tárgyalásánál az ismétléseket elkerülhessük, átfuthatjuk e helyen a lyukas, nem bordás szemölcsű Diadematida génuszokat és subgénuszokat s kizárhatjuk azokat, melyek szembetűnően eltérnek, vagy egyéb okokból nem kerülhetnek szóba. így apriori okok alapján azonnal kizárhatjuk mindazokat a génuszokat, melyeknek a krétakorszaknál idősebb képviselője még nem ismeretes. Hasonlóképen jogosan mellőzhetjük tárgyalásaink során mindazokat a génuszokat, melyeknél a póruspárok világosan bi- vagy triseriálisak és pedig először is azért, mivel nem valószínű, hogy a fejlődésnek ez a magas foka már e korban eléretett volna, másodszor azért, mivel az ilyen szerkezet nem állana összhangban a fogacskákat viselő adradiális szegélylyel. Minthogy csupán interambulacrálisok vannak a kezeink között, az összehasonlításnak ezekre a lemezekre kell szorítkoznia s a 192—219-ig terjedő ábrák megtekintése révén azonnal kiderül, hogy a bakonyi alakokat nem lehet egyikébe sem besorolni az alább következő génuszoknak vagy subgénuszoknak, melyeket itt felemlítünk, a nélkül, hogy helytállóságuk szempontjából vagy más tekintetben bírálatot mondanánk róluk. Abban a sorrendben következnek, a melyben először indítványoztattak. Leptocidaris QUENSTEDT, 1858, genotípusa a L. triceps QUENSTEDT, a fehér jurából származik s ambulacrumait tekintve minden bizonynyal Diadematidának látszik. Interambulacrálisai vékonyak s bár számuk nem nagy, aránylag szélesek s csupán a laterális szegélyeiken viselnek finom szemcséket; a scrobiculák szembetűnően elmosódottak s összefolyók. Cidaropsis COTTEAU 1863, 1 genotípusa a Hemicidaris minor AG. 1840, a bathoni és callovi emeletekből való, nagy, Cidaroida típusú szemölcsei vannak, melyeket nagy kiterjedésű területen interambulacrális dudorok választanak el. Miopedina POMEL, 1883, genotípusa a Hemicidaris Matheyi DESOR, bathoni korú; POMEL elegendő ok nélkül ehhez sorolja a Hemipedina tuberculosa WRIGHT-OÍ is, mely a coralli emeletből származik. Ez a génusz felületesen hasonlít a Hemicidaris-hoz, interambulacrálisai aránylag magasak, a lemezek közepén nagy fő szemölcsök ülnek, az extrascrobiculáris felszínt másodrendűek, harmadrendűek és dudorok borítják, melyek határozott scrobiculáris gyűrűt nem alkotnak. Phymopedina POMEL, 1883, genotípusai a Hemipedina marchamensis és a H. Bouchardi WRIGHT , coralli és kimmeridgi korúak. Megfelel a WRIGHT-féle Hemipedina II. sectiójának, melynek interambulacrumait a majdnem egyenlő szemölcsöknek 4—10 sorozata jellemzi. Gymnodiadema de LORIOL, 1884, genotípusa a H. Clioffati de LOR. Alsó callovi korú; szemölcsei vannak és igen apró szemölcsei, mely utóbbiak csupán két vagy három adambulacrális helyzetű sorban foglalnak helyet szorosan a peristomum mellett. Az interambulacrum egyéb részeit gyér dudorok borítják. 1 DUNCAN (1889, Revision, 53. 1.) azt írja: „Cotteau, 1860 (idevágó adat, melyet nem lehet megtalálni)." Az 1860-as évszám valószínűleg Cotteau saját kijelentésén alapszik (Pal. Franc. Jurass. Echin. 433. 1. új kiad. 1882); ez azonban sajtóhibának látszik 1863 helyett, mely további utalás nélkül öt sorral lejjebb megtalálható a synonyma sorozatban. Ez a név elsó' ízben genotípus nélkül, a Diadematidák génuszaihoz készült kulcsban szerepel. (Pal. Franc, cretac. Echin. 374. 1. 1863 július havában.)
