A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Terminológia. Diademoida, 107 aránylag keskeny. Három lemez jól kifejlődött fő szemölcsöket visel, míg a negyediknek csupán kezdetleges szemölcse van. A fő szemölcs kúpja aránylag nagy, majdnem félgömbalakú s igen kicsi lyuk van rajta; a kúp alacsony púpon ül, melynek fennsíkján körülbelül 16 borda látható. Scrobiculáris mélyedés nincs, a púp egyenesen egy dudorokkal sűrűn elborított mezőből látszik kiemelkedni. Az adradiális szegély világosan fűrészes, belső oldalán vékony éllé rézsútosodik s interambulacrálisonként körülbelül 5 gyenge fogacskát visel A példány rokonsága. — Az extrascrobiculáris díszítés mineműsége indított engem arra, hogy ezt a töredéket az Eodiadema-hoz soroljam. A lemezek viszonylagos magassága adapicális helyzetüknek folyománya. Igaz ugyan, hogy engedékeny adambulacrális varratot még eddig az Eodiadema-hoz sorolt fajok egyikén sem írtak le, de ilyen varrat létezhetett a korábbi alakokon, különösen az adapicális végükön, mely tájékot a varratok megmerevedésére vezető átalakulás utoljára szokta kikezdeni. ALREND : DIADEMINA. A számításba jövő interambulacrális lemezek számos nehézséget nyújtanak. Három fajra oszolnak meg, melyek közül kettőnek bizonyosan, a harmadiknak valószínűleg még laza és bizonyos fokig zsindelyes adradiális varratai voltak. Mindazonáltal nem lehet őket a „Streptocidarinae" körén belül megtartani, a szemölcseik mineműsége folytán, mely végleg kiemeli őket a Cidaridae közül. Ebből kifolyólag tehát a Regularia Ectobranchiata sorában kell helyet keresnünk számukra. Minthogy a szemölcsök lyukasak és nem bordásak, legeredményesebben azon génuszok között kereshetjük, melyeket DUNCAN (1889) az ő Diadematidae családjába, GREGORY (1900) az általa felállított Diademina alrendbe, LAMBERT pedig (1900) a Pedininae 1 alcsaládba s az Orthopsinae tribusba soroltak be. Ezek közül egyiknél sem írtak le ilyen laza adradiális varratot, — legalább felnőtt korukban semmi esetre sem, — úgy hogy talán előnyösebbnek látszanék eme triászkorú fajok számára minden további teketória nélkül egy vagy akár több új génuszt felállítani. Mindazonáltal néhány WRIGHT kéziratában Hemipedina Bowerbanki néven szereplő s jelenleg a British Museumban őrzött különálló interambulacrális (E3299) a fogacskáknak némi nyomait mutatja. A töredékek egyikének adradiális szegélye rendkívül vékony s belső felszínén a fogacskák gyengén láthatók; ez úgylátszik az adapicális régióból származik. A másiknak szegélye vastagabb, határozottan rézsútos s a rézsűn fogacskái vannak; ez valószínűleg adorálisabb helyzetű volt. Ezek a példányok azt bizonyítják, — a mi különben várható is volt, — hogy t. i. a korai Diadematidáknál is megvolt az adradiális varratnak ugyanaz az átmenete az engedékenyből a merevbe, melyet a Cidaridáknál észleltünk. Ebből kifolyólag a triászkorú fajok legnagyobb érdekessége nem ebben a szembetűnő különbségben, hanem a későbbi kor ismert génuszaihoz való rokonságukban rejlik s uj gén úszókba való beosztásuk sem hárítaná el annak a szükségességét, hogy azokat a már felállított génuszokkal összehasonlítsuk. Ezenfelül génuszok felállítása ily tökéletlen anyag alapján, ambulacrumok, apicális rendszer és tüskék biztos ismerete nélkül csak zavart okozna. Következés1 Nem azonos D UNCAN , illetve G REGORY hasonló nevű alcsaládjával, illetve családjával, hanem inkább DELAGE és HÉROUARD (1904) Pedininae családjával egyenértékű.
