A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
106 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. úgylátszik a második típus lelőhelyről, Alderdon Hill felső liasz rétegeiből származik s valószínűleg más fajhoz tartozik. Az E8814 eredetije WRIGHT T. Palaeont. Soc. Monogr. Ool. Echin., 230. 1., XVII. táb., 2. ábrájának. Az E8815 eredetije WRIGHT T. id. műve XV. táb., 3a ábrájának. Az E8816. számút WRIGHT T. Acrosalenia crinifera (QUENST.) néven ábrázolta és írta .le: Ann. Mag. Nat. Hist (2) XIII. köt., 168. 1., XII. táb., 1. ábra. Mind a bárom az Oxynotus héjakból származik Lansdownból, Cheltenhamban. A következőkben minden további zavart elkerülendő, az E8808. számú példányt fogadom el a faj lectotípusa gyanánt. E példányok megvizsgálása hajlandóvá tesz engem arra, hogy az Echinus minutus-X ne tekintsem az Eodiadema granulatum-ma\ egy nembe valónak. Megengedem azonban, hogy némi rokonság fennáll közöttük s úgy vélem, hogy ez a két faj feltétlenül az Acrosaleniidae legalsó tagjai közé sorozandó. DUNCAN azt mondja az Eodiadema-ról, hogy ennek a génusznak a hasonlósága az Acrosalcniahoz meglepő, WRIGHT pedig az Echinus minutus-X az Acrosalenia-ba olvasztotta bele. Mind a két faj eltér az Acrosalenia-tói az ambulacrálisok egyszerűsége és a suranális lemezek feltételezhető hiánya révén. Az E. granulatnm-on a periproctum hátrafelé irányult elmozdulása észlelhető, míg az E. minutus-ná\ az apicális rendszer elkorcsosodása folytán előálló hézag rendesen bizonyos asymmetriát mutat, mely ugyanarra az okra vezethető vissza. LAMBERT (1900, 35. 1.) az általa javított génuszhoz a genotípuson kívül, mely felső pliensbachi korú, még a következő fajokat osztotta be: Cidaris reguláris MÜNST., ideértve a C. admeto MÜNST. non QuENST.-et is Carni Pscudodiadema lohatum WRIGHT Hettangi Pscudodiadema Collcnoti COTTEAU „ Echinus minutus BUCKMAN J Sinemuri 1 Acrosalenia parva WRIGHT „ 1 Cidaris laqueatus QUENSTEDT Pliensbachi Cidaris octoccps QUENSTEDT Toarci Eodiadema pusillum LAMBERT „ LAMBERT , midőn a C. Admeto-X a C. reguláris synonymája gyanánt értelmezi, LAUBE szellemében (1865, 295. 1.) jár el. Ez az eljárása azonban nem alapult az egyetlen holotípus tanulmányozásán, minthogy az, sajnos, elveszett. Erősen helytáll tehát az az ellenvetés, hogy a Cidaris Admcto-nak BRAUN-ÍÓI származó, MÜNSTER művében közölt eredeti diagnosisa (1841, 40. 1.) a következőkben tér el a C. regularis-étói: Interambulacrális lemez 6—7 van, nem pedig 10—12; az extrascrobiculáris díszítés a scrobiculáris gyűrű szemölcseinél nem sokkal kisebb másodrendű szemölcsökből áll, nem pedig finom szemcsékből. Eodiadema ? sp. indet. (VIII. tábla, 190, 191. ábra.) A leírt anyag. — Egy interambulacrum adapicális részének négy lemezét magában foglaló töredék a Cserhát cassiani színtjéből, a Leitner-udvarból. A példány leírása. — A lemezek aránylag magasak s az interambulacrum 1 L AMBERT ezt a két fajt valószínűleg tévedésből sorolja a Charmouthi (= Pliensbachi) emeletbe.
