A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Terminológia. Diademoida, 105 Ez a diagnosis kissé eltér attól a hosszadalmastól, melyet DUNCAN adott (1889) és még inkább attól a tömörtől, melyet LAMBERT nyújtott (1900). Diagnosisom a genotípusnak és egyéb fajoknak újból történt tanulmányozásán alapszik. A genotípus az a faj, melyet WILSON E. (1889, fent id. helyen) „Eodiadema granulata" [sic] néven írt le s FOORD A. S. ábrázolt WILSON és CRICK „The Lias Marlstone of Tilton, Leicestershire" czímű dolgozatának X. tábláján, az 5, 5a—c számok alatt (fent idézett köt. 296-305. és 337—342. 1.). Az ábrázolt két példány, — az egyedüli syntípusok, — néhai CRICK W. D. gyűjteményében vannak s CRICK W. úr a St. Giles Streetről, Northamptonból volt szíves azokat nekem kikölcsönözni. A kettő közül e helyen az 5, 5a ábrákban (id. helyen) feltüntetett teljes pánczélt választom lectotípusul. HORWOOD A. R. úr szerint (1907) a syntípusok s az időközben talált egyéb példányok a középső és felső liasz közötti, átmeneti rétegből, vagyis az Amaltheus spinatus zónája fölött lévő helyről kerültek elő. LAMBERT úr (1900), a ki nem ismerte WiLSON-nak a genotípusra vonatkozó leírását, jónak látta az Echinus minutus BUCKMAN-Í kiválasztani „second type du genre" gyanánt. A tüskék leírásánál kétségkívül erre a fajra támaszkodik és ugyancsak ezt a fajt kell figyelembe vennünk, midőn meg akarunk magyarázni bizonyos fontos eltéréseket DUNCAN diagnosisától. így azokról az ambulacrálisokról, melyeknek szemölcsei „trés petits tubercules granuliformes [a kéziratban olvasható „granuliféres" „granuliformes"-re helyesbítve]", DUNCAN azt mondja, hogy az ambitus táján igen kicsi, bordázott és lyukas szemölcsöket viselnek, melyek a sugarak irányában kisebbednek. DUNCAN szerint továbbá a peristomum kicsiny s jól kivehető branchiális bemetszésekkel bír. LAMBERT ennek éppen az ellenkezőjét állítja, de meglehet, hogy ugyanazt akarja kifejezni, mert hogy az olyanféle szavak, mint pl.: „kicsiny", „gyenge" vagy „jól kivehető" tulajdonképen mit jelentenek, azt senki sem tudja, csak az, a ki leírta őket. A genotípusban a peristomum átmérője körülbelül 0'4 része a pánczél átmérőjének. DUNCAN az Eodiademát a Diadematidae Orthopsinae-hez sorolja. LAMBERT azonban, a ki a QuENSTEDT-féle „Criniferen"-el (1875, 147. 1.) egyenértékűnek tekinti a génuszt, a Diadematidae család Tiarinae alcsaládjának Eodiademinae tribuszába sorozza be; GREGORY (1900), aki az Orthopsinae-t Orthopsidae néven család rangjára emeli, az Eodiademá-t megtartja abban. (DELAGE és HÉROUARD 1904) az Eodiademá-X az ő Aspidodiademinae-hez (= Aspidodiadematidae DUNCAN ), az Orthopsis-1 ellenben a legtöbb rokonával együtt a Pedinidae-hoz sorolják. GREGORY (id. helyen) az Aspidodiademá-1 beleértette az Orthopsidae-be, a mely beosztás lehet jogos, de jogtalan is. DELAGE és HÉROUARD eljárása azonban illogikusnak látszik. Mert az Eodiadema bármi legyen is, úgy a korát, valamint a szerkezetét tekintve kétségtelenül ősi alakja a Diadematoida tüskésbőrűeknek. Egy ilyen alakot egy csomó recens génuszszal egy családba összefoglalni, annak összes rokonait és átmeneti génuszait pedig más családokba áthelyezni, ez olyan eljárás, melyet csak az a képtelenül valószínűtlen feltevés igazolna, mely szerint jura-, kréta- és harmadkori Aspidodiadematidae génuszoknak hosszú s mindezideig teljesen ismeretlen sorozata létezett volna. A következőkben az „ Echinus minutus"-nak a British Museumban lévő főbb példányait tárgyaljuk. Az E8808 — E8812 jelűek cotípusai a MURCHISON „Geology of Cheltenham" czímű munkájában (II. kiad. 1844, 95. 1.; III. kiad., 1845) megjelent BucKMANN-féle leírásnak s az alsóbb lias rétegekben, Oxynotus héjakkal együtt, Cheltenham és Gloucester között fordultak elő. Az E8813 a cotipusok hatodika
