A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
98 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. zetesen a Cserhátban talált többi fajok bármelyikéhez tartozhatik. Szerencsétlenségünkre e fajokat csupán az a néhány különálló interambulacrum képviseli, melyek fajnév nélkül, mint Miocidaris a és ß szerepelnek a leírásban, továbbá az a különálló, homályos lemez, melyet kételkedve a Plcgiocidaris-hoz soroltam. A Plcgiocidaris Cornaliac és P. Curioni-riak az eiseleri kösseni rétegekből, Hindelang közeléből származó példányain (Pal. Mus. München és Brit. Mus. E4727, E4728, E4695) az egy párba tartozó pórusok között határozott emelkedés látszik, a fő szemölcseik pedig szorosabban állanak együtt. Az utóbbi vonás a P. Ombonii-n is megvan (STOPPANI, Pal. Lombard, III., XIX. tábla, 6. ábra). A Miocidaris triászkorú fajai egytől egyig interambulacrálisok alapján írattak le és én soha sem láttam egyetlen olyant sem, melynek ambulacrálisai lettek volna. BROILI (1903, 153. 1.) kételkedve a Cidaris subcoronata-hoz (mely valószínűleg egy Miocidaris-riak felel meg) sorolt egy töredékes ambulacrumot a Pachycardiumos tufából, melynek „pórusai körül nincs járom, a közepén pedig két sor kicsi szemölcs van". így tehát az egyetlen rendelkezésünkre álló adat nem mond ellent annak, hogy a szóbanforgó ambulacrumot Miocidaris-ra vezessük vissza. Anaulocidaris. 1879. Anaulocidaris K. A. ZITTEL, „Handb. d. Palaeont., Palaeozool.", 486. 1. Minthogy az e génuszra vonatkozó eddigi irodalom csupán csak a tüskékkel (radioli) foglalkozik, az utalások teljes jegyzékét később, a Bakonyból származó tüskékről szóló részben adom (145. 1.). Diagnosis. — Cidarida, melynél az interambulacrum adradiális szegélye a belső oldalán rézsútos, de fogacskái nincsenek. Interambulacrális lemezei vékonyak; a fő szemölcsök kicsinyek, lyukasak, nem bordásak, sem párkányuk, sem bazális terrasszuk, sem határozott scrobiculájuk nincs; scrobiculáris szemölcseik sincsenek, de van elszórt dudorokból, vagy apró szemölcsökből álló extrascrobiculáris díszítésük, mely (a genotípusnál mindenesetre) a fő szemölcsből kisugárzó gyenge (csökevényes ?) bordák képében emelkedik ki a lemez felszínéből. A fő tüskék alakja az adorális felszíntől az adapicális pólus felé haladva evezőalakúból (remiform) lapátalakúvá (spatuliform), majd vakoló alakúvá (trulliform), végül paletta alakúvá (paletiform) lesz; a paletta és a vakoló alakú tüskék lapátjai rézsútos éleikkel találkoznak, folytonos tetőt (awning) alkotva a pánczél supraambitális régiója fölött. Genotípusa. — Anaulocidaris Buclii (MÜNSTER , sub. Cidaris), cassiani rétegek, St. Cassian. Az egyetlen bakonyi faj az: Anaulocidaris testudo 1 n. sp. Csupán az interambulacrumok. (VII. tábla, 164—187. ábra.) Diagnosis. — Lásd a 146. lapon. Minthogy pánczéllemezek csupán ebből a fajból ismeretesek, úgy ennek, valamint az A. Buchi-riak a dignosisát is a tüskékre kell alapítanunk, melyekkel jelenleg nem foglalkozunk. 1 A tüskék alkotta tető hasonlít a „testudo"-hoz, melyet a római legionáriusok paizsaikból alakítottak, fallal védett városok ostrománál.
