A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Terminológia. Cidaroida. 85 második lemezén körülbelül 9 '/ 2. AZ e kisebbik lemezén 8 vagy 9 van. Az adradiális szegély dudorai sem számban, sem helyzetben nem egyeznek meg a fogacskákkal. Az a, c és e példányoknál, — melyeken a fogacskák világosan láthatók, — a szerkezet lényegében ugyanaz, mint a Triadocidaris egyéb fajainál: a belső felszín fogacskái folytatólagos összefüggésben állanak a külső szegély fűrészfogaival; a varrat adorális vegén a fogacskák elenyésznek, a fűrészes szegély ellenben megvastagodik. A b példány szélén azonban a fűrészfogak hamar elenyésznek s helyükbe bevágások lépnek, mintha gyenge fogacskák váltakoznának a lap szélének fűrészfogaival. (147. ábra.) Ez a jelenség támogatni látszik DOEDERLEIN tanár nézetét, mely szerint a fogacskák megfelelnek az ambulacrálisoknak, a helyett, hogy váltakoznának azokkal; azonban e mellett csak akkor szólhatna, ha egyúttal ellentmondana annak a felfogásnak, mely szerint a varrat belső felszínének fogacskái homologonjai a szegély kiálló fűrészfogainak. Más fajok, pl. a Mesodiadema latum ezt a szerkezetet világosabban mutatják s beigazolják, hogy a belső felszín mélyedései nem a fogacskák között, hanem a fogacskákon helyezkednek el. A peristomiális szerkezet jó karban megmaradt az a példányon, valamivel kevésbbé jól a b-n. A lemez széle kissé domború ívben hajlik s az interrádius táján kissé bemélyed. A belső felszín meridionális bordái az adorális végükkel beleütköznek a megszakított perignathikus öv interambulacrális nyúlványaiba. Maga a lemez széle gyenge bordává vastagodik, mely az egész interambulacrum peristomiális határán körüskörül folytatódik és nem lép kapcsolatba semmiféle ambulacrális nyúlványnyal. Ebből a bordából emelkedik ki a két interambulacrális nyúlvány és pedig az interrádius mindkét oldalán egy-egy. Mindenik nyúlvány alaprajza subtriangulum, melynek letompított csúcsa a szegély bordájába olvad bele, a honnan kezdve a nyúlvány fokozatosan emelkedik szélesebb bázisa felé, miközben kissé divergál. A nyúlványok közötti mező folytonos átmenet révén összefügg a szegély bordájával s ezért kissé felülemelkedik az interambulacrum belső felszínének általános szintjén. Ennek is subtriangulum a körvonala, melynek csonka aborális csúcsa a nyúlványok bázisait választja el egymástól. Adambitális vége felől tekintve a töredéket, az egyes nyúlványok kiemelkedő bázisai a nyúlványon magán lévő gyenge bemélyedés fölé látszanak ív alakjában áthajolni. (Lásd 142, 143, 147, 148. ábra.) A következő méretek milliméterekben értendők: a c d e / «1 al a3 kicsi nagy kicsi nagy A lemez meridionális átmérője . 2.9 3.2 3.5 5.5 4.3 3.1 3.5 3.3? 3.7 A lemez harántátmérője . 4.0 5.7 7.0 7.4 ? 5.3 6.9 5.5? 7.0 A szemölcs közepének távolsága az adradiális szegélytől . . 1.7 2.2 2.6 3.7 ? 2.5 2.8 2.6 2.9 A scrobicula kő- j meridionális 2.4 2.9 3.5 4.2 ; 2.4 3.0 ? zelítő átmérője) haránt . 2.4 3.0 4.0 4.6 ? 3.4 4.1 ? A szemölcs közelítő átmérője 1.5 2.0 2.2 — ? 2.2 — — — ) meridionális 1.5 } 0.9 1.1 1.0 1.1 A kúp átmérője, harán t 0.8 1.1 1.15 1.35 1.1 0.8 1.0 1.0 1.05 A lemez vastagsága a széle közeieben 0.7 0.65 0.45 0.5 0.5 5 0.5 Vastagság az interrádiusnál. . 0.9 — 0.6 — — — — — Vastagság a szemölcsnél . . — — 1.8 — — — — —
