A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
78 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. külső pórus külső szegélyével érintkezik, szabad kijáratot hagyván a pódiumnak. Ha az áttolódás tovább halad, a mi alkalmilag csakugyan meg is történik, akkor a pórus fokozatosan záródnék be, időt hagyván a podiumok visszahúzására, az eltolódásnak pedig két szerkezetbeli tényező szabna határt: az interambulacrum belső felületén lévő borda és a külső és belső pórusok közötti kiemelkedés, vagy szemcse. Ha ezt a magyarázatot fogadjuk el, az a kérdés merül fel, mi tehát a czélja a minden egyes ambulacrális közepén lévő ároknak, vagy bemélyedésnek. Meglehet, hogy izom, vagy ligamentum tapadására szolgált, meglehet, hogy a másik pórustól jövő árokkal együtt a kerületi idegrendszer rostjait fogadta be. 1 Nem állítanám szembe ezt a magyarázatot DOEDERLEIN-ével, ha az ő felfogása nem volna összeférhetetlen a modern típusú varrat fejlődéstörténetére vonatkozó saját elméletével. Ez elmélet szerint: „Die Rippen, die auf die Randfläche beschränkt bleiben, verursachen die zickzackförmige Knickung". A most élő Cidaridák zegzúgos varratában az interambulacrum kiszögelései az ambulacrálisokkal váltakoznak s DOEDERLEIN tanárnak nyilván az a nézete, hogy ezek a kiszögelések homologonjai a bordáknak, vagy fogacskáknak. Ez a homologia tényleg beigazoltnak tekinthető ama változás alapján, mely a T. persimilis egyetlen varratának különböző régióiban észlelhető. Ha azonban így van a dolog, akkor a fogacskáknak az ambulacrálisokkal váltakozniok kell, nem pedig összeesniök. Az összefüggő példányok vizsgálata pedig DOEDERLEIN tanárnak az egyes töredékekre alapított magyarázatával ellentétben azt bizonyítják, hogy igenis váltakoznak. További érvet szolgáltatnak DOEDERLEIN tanár nézete ellen különböző, más nemekbe tartozó fajok (pl. az Echinocrinns = Archaeocidaris, melyet TORNQUIST A. figyelt meg, N. Jahrb. f. Mineral. 1896, II., 42. 1.), melyeknél az interambulacrális szegély fűrészes ugyan, de az ambulacrálisokon nincsenek mélyedések. A T. persimilis-né\ az interambulacrálisok többi szélei rendesen nincsenek feltárva, a lemezek inkább egyéb szintekben törnek el, mely tény azt bizonyítja, hogy egyesülésük szoros és merev volt. Csupán az s és t példányokon lehet egy harántvarrat felszínének kis részletét felfedezni; ez függőleges, vagy igen kevéssé rézsútos s gyenge médián helyzetű bemélyedést visel. A faj rokonsága. — A T. uenusta scrobiculáris gyűrűje csupán 7—8 másodrendű szemölcsből áll, az ambulacrumok pedig MÜNSTER leírásával megegyezően, egészen egyenesek. A T. Liagora díszítése hasonló, csakhogy egy-egy oszlopában több interambulacrálisa van, minek következtében a scrobiculáris szemölcsök megkisebbednek, a scrobiculák pedig érintkeznek, sőt össze is folyhatnak. A T. Sitessinél az interambnlacrálisok számának további megnövekedése elliptikusabb és összefolyóbb scrobiculákat eredményez. A T. snbnobilis scrobiculái szintén összefolyók és határozott szemölcsgyűrűjük nincsen. Hátra van még egy faj, a T subsimilis, mely szorosabban kapcsolódik a T. persimilis-hez, mint a többi fajok bármelyike s e kettő talán lokális fajtának tekinthető. A mint már részletesen kimutattuk, a T. persimilis kisebb, lapítottabb, egy-egy oszlopában talán kevesebb interambulacrálisa van, következéskép aránylag magasabb interambulacrálisai és sokkal nagyobb intertuberculáris mezői vannak; a fő szemölcsök kúpja keskenyebb és kevésbbé kiugró, a másodrendű szemölcsök számosabbak, a scrobiculáris gyűrűben szereplők kevésbbé 1 Lásd: PROUHO „Recherches sur le Dorocidaris", Arch. Zool. Exper. (2) V., 245. 1. XIV. tábla, 2 sn ábra.
