A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Terminológia. Cidaroida. 71 alakra nem emlékeztet sem engem, sem másokat, a kik szívesek voltak megvizsgálni. Az a tény, hogy határozott varratoknak semmiféle nyomai nem mutatkoztak rajta, még glycerinben és alkoholban történt hosszadalmas kezelés után sem, még nem bizonyítja az ellenkezőt; élénkebb képzelő tehetséggel varratok gyanánt lehetne értelmezni bizonyos vonalakat vagy repedéseket, melyek némi vesződséggel felfedezhetők rajta. Az általános díszítés hasonló ahhoz, mely a Tiarechinus interambulacrálisain és apicális rendszerének lemezein látható. Az ideiglenesen kínálkozó értelmezés szerint ez a töredék egy interambulacrum nagyobbik darabja volna, melynek egyik oldalán megmaradt az ambulacrális szegély (a 128. ábra jobb oldalán). E szegély nyúlványairól felteszem, hogy kiállóbb szemölcsök, melyek az ambulacrális lemezekkel váltakoznak. Meglehet, hogy e szegély végének hirtelen behajlása az ambulacrum adapicális végét képviselné, mely esetben a 128. ábrán az orális vég lenne legfelül. A töredék görbülete némileg hasonlít a LOVEN 153. és 154. ábráiban feltüntetetthez, ha azonban e példány csakugyan Tiarechinus lenne, akkor az eddigelé leírt Tiarechinidák bármelyikénél legalább is kétszerte nagyobb alakot képvisel. CSALÁD: C I D A U I D A E. Megfelel a Cidaridák I. sectiójának DUNCAN-nál (J. Linn. Soc. Zool., XIII., 26. 1., 1889.), melyet G REGORY J. WV szűkebbre szorított („Treatise on Zoology", L ANKESTER kiadása, III., 302. 1., 1900.). Triadocidaris. 1887. Triadocidaris DOEDERLEIN L. : „Japanische Seeigel" 39. 1. 1900. Triadocidaris DOED., LAMBERT J. : Bull. Soc. Sei. l'Yonne, LI1L, 44. 1. MÜNSTER 1841 és LAUBE 1865 mellett lásd még 1887. DOEDERLEIN L. : N. Jahrb. f. Mineral. 1887, II., 1—4. 1., I. tábla. 1896. TORNQUIST A. : N. Jahrb. f. Mineral. 1896, II., 42. 1. Diagnosis. — Cidarida, melynél az interambulacrum adradiális széle a belső oldalán rézsútos, fogazott és mozgékonyan zsindelyeződik az ambulacrum fölé. A fő interambulacrális szemölcsök lyukasak, nem bordázottak, széles, világos vagy összefolyó scrobiculákkal. A radiális pórusok körül nincs járom. Ez DOEDERLEIN tanár diagnosisától főképpen annak a kijelentésnek az elhagyásában különbözik, mely szerint a scrobiculák nem besülyedtek; tényleg lehetnek akár szintesek, akár besülyedtek. DOEDERLEIN az ő génuszához négy fajt sorolt, a következő sorrendben : Cidaris venusta MÜNST., C. subsimilis MÜNST. és C. Liagora AIÜNST., melyek egytől egyig világos scrobiculákkkl bírnak és C. Suessi LAUBE , összefolyó scrobiculákkal. Ezek közül azonban egyiket sem választotta ki genotípus gyanánt, minthogy pedig LAMBERT (1900) a C. venusta-i vertikális és merev varrataira való tekintettel áttette a Microcidaris-hoz, ennélfogva ajánlatos a legközelebbi fajt, az C. subsimilis-t választani genolectotípus gyanánt. LAMBERT (1900) e génuszhoz osztotta be még a Cidaris subnobilis MÜNST.-t is, melyet DOEDERLEIN (1887, 40. 1.) fenntartással Miocidaris-ra vezetett volt vissza. E fajok közül egyik sem található a Bakonyban, megvannak azonban a Triadocidaris persimilis n. sp., továbbá még egy két meg nem határozható faj maradványai a Cserhát csoportból, továbbá a T. praeter nobilis n. sptöredékei a Jeruzsálemhegy csoportjából. A választott nevek azt akarják kifejezni, hogy ez a két faj visszatükrözi a st. cassiani T. subsimilis, illetőleg T. subnoblis
