A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
72 jellemző vonásait. A Jeruzsálemhegy csoportja szintén szolgáltatott egy fajt, a T. immunita-t, mely .némi hasonlatosságot mutat úgy az Anaulocidaris-hoz, valamint a Mesodiademá-hoz is. A Triadocidaris és még néhány korai génusz legérdekesebb bélyege az adradiális varrat hajlékony volta. Ezt a vonást, melyre DOEDERLEIN tanár hívta fel először a figyelmet (N. Jahrb. Mineral. 1887, II. 1—4. 1. I. táb.), megtartotta LAMBERT , ezzel akarván biztosítani az ilyen Cidarida nemek elkülönítését, Streptocidarinák alcsaládja elnevezés alatt szembe állítván azokat a fennmaradó többi nemekkel, melyek valamennyien merev adradiális varratokkal bírnak és a Stereocidarinák alcsaládját képezik. LAMBERT Streptocidarinái így magukba foglalnák DOEDERLEIN Triadocidaris-äT és Miocidaris-ät és LAMBERT (1900) Eotiaris-ät. Ez utóbbit nagyon nehéz, ha nem lehetetlen elválasztani a Miocidaris-ió\, a mint azt alább kifejtem. így a Streptocidarinák végül már csupán két génuszból állanak, melyek egyedül a fő szemölcsök púpjában különböznek egymástól, a mennyiben ez a púp a Triadocidaris-nál sima, a Miocidaris-nál bordázott. A bakonyi Echinoidák tanulmányozása, továbbá egyéb permi és triászkorú fajok újból történt átvizsgálása, bár egyfelől megerősítette azt az általános, széles tételt, hogy e génuszok adradiális varratai hajlékonyak és ezt tényleg kiterjesztette oly fajokra is, melyek kezdetleges Ectobranchiatáknak látszanak (pl. Mesodiadema), mindazonáltal másfelől kimutatta azt is, hogy az átmenet a hajlékony egyesülésből a ridegbe, — a mint az várható is volt, — rendkívül fokozatosan történt és hogy egy magányos egyénben is az egyesülés az adradiális varratok egyik régiójában engedékeny, egy másik régiójában rideg lehet. Az a tény, hogy LAMBERT a Triadocidaris venusta-t áttette a Microcidaris-hoz, példaképpen igazolja, hogy ez a vonás magában véve nem mindig elégséges még nemek megkülönböztetésére sem, annál kevésbbé szolgálhat tehát két alcsalád megkülönböztetésének alapjául. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a fejlődésben létezik egy Streptocidarinafok, vagy állapot, de még ez is bizonyos tekintetben félrevezetheti az embert, mert ez az állapot a Cidaridáknál semmi esetre sem fordul elő. Az adradiális varrat hajlíthatósága csak része az általános engedékenységnek, mely számos régebbi Echinoideának közös vonása, és magukban az interambulacrálisok közötti varratokban is kifejezésre jut, A Triadocidaris és vele együtt egyéb triászkorú Echinoidák is a streptosomás állapotból átmennek' a stereosomás állapotba, mely az utóbbi alakok többségénél közönséges. E változás természete könnyebben megérthető lesz majd a következő leírások áttekintése után, melyek az általában elterjedt meghatározás egyik téves adatát is helyreigazítják (lásd 75. 1.). Triadocidaris persimilis 1 n. sp. (VI tábla, 129—134. ábra.) Diagnosis. — Triadocidaris faj, melynél a pánczél magassága körülbelül 0'7-e az átmérőnek. Egy-egy oszlopban 4 interambulacrális van, melyek közül az ambitálisak magasabbak, mint szélesek, a scrobiculák közötti hézag pedig nagyobb, mint a scrobicula átmérője; a scrobiculák circulárisak, besülyedtek; a púp fennsíkja magasabb a scrobiculáris szemölcsök tetejénél, határozottan szélesebb, mint a kúp és lapos; a scrobiculáris gyűrű 14—15 másodrendű szemölcsből áll, ezek közé 1 Igen hasonló, a T. subnobilishez való hasonlósága kifejezésére.