A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
70 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. ambulacrálisok között húzódnak lefelé, nem pedig az ambulacrumoktól elkülönítve. Ebből kifolyólag az ambulacrumok nem lysactinicusak. Még azt sem mondhatni róluk, hogy „az orális felszínre szorítkoznak árkok alakjában", mert GREGORY 1 b és 2b ábráinak tanúsága szerint aborális részük oldalnézetben tisztán látható. LAMBERT (1900) ezek szerint jól tette, hogy a Tiarechinidák és Lysechinidák családjait alcsaládokká fokozta le, v. ZITTEL (1903), DELAGE és HÉROUARD (1904) azonban még jobban tették, hogy csupán a Tiarechinidák családját tartották meg. Az a kijelentés, mely az utóbbi szerzők család-diagnozisában foglaltatik s a mely szerint „une des plaques interambulacraires. empiéte sur la membrane péristomienne", ha helyes volna, inkább az Archaeocidaridákhoz kapcsolná a családot, semmint a Lepidocentridákhoz. Ez azonban valami félreértésnek tulajdonítható, minthogy éppen az a tény, miszerint az interambulacrum magányos lemezzel kezdődik, mely nem nyomul bele a peristomiális hártyába, egyik legfontosabb jellemző vonása a családnak. Itt következik A Tiarechinidák családjának helyesbített diagnosis a. — Cidaroidák, miknek lemezei szorosan egyesülve kicsiny, merev pánczélt alkotnak, melynek majdnem a felét az apicális rendszer foglalja el. Az ambulacrumok rövidek, csupa elsőrendű lemezzel és uniseriális póruspárokkal. Az interambulacrumok egy magányos peristomiális lemezzel kezdődnek és fokozatosan, vagy egyszerre, három egy vízszintes sorban fekvő lemezre szaporodnak. A Tiarechinus helyesbített diagnosis a. — Tiarechinida, melyben minden interambulacrum magányos peristomiális lemeze után három függőleges irányban megnyúlt lemezből álló vízszintes sor következik, melynek szélső lemezei az ambulacrumokkal, az oculárisokkal és az ivarszervekkel határosak. Genotípusa: T. princeps NEUMAYR. A Lysecliinus helyesbített diagnosis a. ( GREGORY megfigyeléseire alapítva.) — Tiarechinida, melynél minden interambulacrum magányos peristomiális lemeze után egy két lemezből álló vízszintes sor következik, melynek lemezei az ambulacrumokkal és az oculárisokkal határosak, ezután újra vízszintes sor következik három lemezből, melyek közül a szélsők csupán az oculárisokkal határosak, végül ismét vízszintes sorban álló három lemez következik, melyek közül a szélsők az oculárisokkal és az ivarszervekkel határosak. Genotípus: L. incongruens GREGORY. 7 i are chin us ? sp. (VI. tábla, 128. ábra.) A leírt anyag. — Egy töredék az anyakőzettel összefüggésben, a Cserhát cassiani rétegeiből (Leitner-udvar). A példány leírása. — Magassága' 87 mm. Szélessége 6'5 mm. Egy szegély mentén 12 lekerekített nyúlvány foglal helyet, egyenkint körülbelül 0"8 mm szélesek és kissé kiemelkednek az általános felszín fölé. Az egyik végén, a 128. ábrában az alsón, ez a szegély hirtelen vissza látszik hajolni önmagára és a szögletén kis kiemelkedés van. A kövület többi felületét apró, szabálytalan alakú és elrendeződésű bibircsek (? szemölcsök) borítják, melyek között igen finom szemcsézettség észlelhető (? dudorok). A példány rokonsága. — Ezt a végtelenül homályos töredéket nagyon habozva sorolom a Tiarechinushoz, s ezt főképp azért teszem, mert semmiféle más
