A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Terminológia. Cidaroida. 257 az interambulacrális lemezeket illeti, az ő Lysechinusa, ha teljesen értelmezi, áthidalja a Tiarechinus és a palaeozoi Echinidák közötti ürt, és hogy az apicális rendszer túlsúlyra jutása nem ősi vonás. NEUMAYR (1881, 174. 1.) ideiglenesen az Archaeocidaridákhoz sorolta a Tiarechinust, de 1889-ben, mikor a kérdést teljesen megvitatta, egyszerűen úgy vélekedett, hogy a génuszt inkább a Palaechinoidákhoz, semmint az Euechinoidákhoz kellene sorolni, mely következtetését DELAGE és HÉROUARD tanárok (1904 márcziusában) valósággal keresztül is vitték. NEUMAYR utalását az Archaeocidaridákra, — mely szerencsétlenségre elkerülte GREGORY figyelmét, — nem tekintve, még senki sem kereste a palaeozoi Echinoideák. valamelyik családjában a Tiarechinus őseit. Akár helyesen magyarázza GREGORY azt a kövületet, melyre Lysechinus-ät alapította, akár nem (és ki kell jelentenem, hogy ismételt erőfeszítések ellenére sem sikerült semmiképen sem meggyőződnöm a helyességéről), a magyarázat elméletileg mindenesetre tetszetős és azt a feltevést érleli meg bennem, hogy a kérdéses faj legvalószínűbb ősei a Lepidocentridák voltak. A pánczél engedékenysége, mely e családra jellemző, oly erős ellentétben van a Tiarechinus merevségével, hogy ez a feltevés absurdumnak látszhatik; JACKSON kitűnő dolgozatából (1896) azonban kitűnik, hogy fontosabb morphologiai vonásokban nincs lényeges különbség közöttük. E hypothesis alapján a Tiarechinidák egy családját képeznék GREGORY Cidaroida-rendjének, melyet ő így határoz meg (1900, 301. 1.): Echinoidea Regularia Endobranchiata, melyekben a peristomum centrális; a periproctum centrálisán fekszik a test aborális felületén s körülötte foglal helyet az apicális lemezrendszer. Az ambulacrumok mindenike egyszerű, keskeny lemezek két függőleges sorozatából áll, melyekben féllemezek is lehetnek. Az interambulacrális lemezek egyszemölcsösek, hosszú tüskéket viselnek: Rágókészülék van. [Lásd a jegyzetet a 68. lap alján!] Dr. GREGORY a Tiarechinus és Lysechinus nemeket különböző családokba osztotta be, súlyt helyezve az interambulacrálisoknak az utóbbi génusznál észlelhető nagyobb számára, különösen pedig arra, hogy az ambulacrumok az orális felszínre szorítkoznak. Elfogadva GREGORY adatait az interambulacrálisokra vonatkozólag, melyekről ő maga is elismeri, hogy kétségesek, meg kell jegyeznünk, hogy a Tiarecliinuson észlelhető elrendeződés, mint ő maga mondja: könnyen keletkezhetett az interambulacrális lemezek második zónájának felszívódása és a harmadik zónabeliek magasságának megnövekedése révén, a mihez még hozzátehetjük: vagy a harmadik és negyedik zónába tartozó lemezek vertikális összeolvadása révén. A Tiarechinus-nak tehát fiatal állapotában olyanféle interambulacrálisai lehettek, mint a minői GREGORY véleménye szerint a Lysechinus-nak vannak. Egészen eltekintve a hozzá fűződő legnagyobbfokú bizonytalanságtól, ennek a jellemvonásnak csupán génuszokra kiható fontosságot lehet tulajdonítani. Dr. GREGORY azonban, midőn a Tiarechinus ambulacrumait mint „desmactinicus"-okat (1900, 305. 1.), a Lysechinus-é it pedig mint „lysactinicus"-okat írja le (1897, 1004. 1.), alapvető különbséget állapít meg a két nem között. Ez a különbség egyszerűen nem létezik. „Desmactinicus" azt jelenti, hogy az ambulacrumok a peristomumtól az apicális rendszerig folytonosak, mint az Echinoideáknál általában, míg „lysactinicus" nem csupán azt jelenti, hogy az orális felszínre szorítkoznak, hanem azt is, hogy az apicális rendszertől közbelépő lemezek választják el azokat, mint az Asteroideáknál. A Lysechinus-nál azonban, a mint azt GRERORY saját diagrammja is mutatja, az ambulacrumok az apicális rendszerhez pontosan ugyanolyan viszonyban vannak, mint a Tiarechinusnál. A Lysechinus oculárisait sokkal nagyobbaknak és úgy ábrázolja, hogy az inter-
