A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
68 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. szélessége pedig annak legnagyobb harántátmérőjével egyezik, mely a transverzális varratokkal párhuzamos. Osztályozás. — Szerencsére nincs szükség a szélesebbkörű beosztás megvitatására, mivel a kétséges Tiarechinus töredék kivételével a többi példány mind vagy a Cidaridákhoz tartozik, vagy azokhoz a primitiv Ectobranchiatákhoz, melyeket gyakran Diademina néven alrendbe csoportosítanak, a melyeknek további felosztása családokra azonban még nagyon távol áll a végleges befejezéstől. Legalkalmasabb lesz tehát a nemeket a szokásos rendszertani egymásutánban elővenni, a rokonságukra vonatkozó megjegyzéseket pedig, melyek esetleg ajánlatosaknak látszanak, az illető génusz tárgyalásába belevenni. A nemek a következők: Tiarechinus ? 1 Triadocidaris, Anaulocidaris, Miocidaris, Plegiocidaris, Eodiadema, Mesodiadema és Diademopsis. REND: C 1 D A R O I D A. CSALÁD: TIARECHINIDÁE. Diagnosisát 1. lejjebb, a 70. lapon.) Tiarechinus. 1881. Haueria L AUBE G. C. Kézirat, idézve NEUMAYK alább idézett művében, 170. 1. 1881. Tiarechinus NEUMAYR M. Sitzber. k. Akad. Wiss. Wien, LXXXIV. Abt. I, 169. 1. Lásd továbbá : 1883. AGASSIZ A. „Blake Echini", Mem. Mus. Harvard, X, No. 1, 22. 1. 1883. LOVEN S. „Pourtalesia", Svensk Vet.-Akad. Handl. XIX, Mem. No. 7. 11, 64, 1., XIII. táb. 1889. D UNCAN P. M. „Revision of Echinoidea", J. Linn. Soc., Zool. XXIII, 19. 1. 1889. N EUMAYR M. „Die Stämme des Thierreiches", 365. 1. 1896. JACKSON R. 1'. „Studies of Palaeechinoidea", Bull. Geol. Soc. Amer., VII, 243. 1. és a mellette lévő táb. 1897. G REGORY J. W. Proc. Zool. Soc. London, 1896, 1000. 1. 1900. GREGORY J. W. „Treatise on Zoology", ed. L ANKESTER . III, Echinoderma, 305. 1. 1900. LAMBERT J. Bull. Soc. Sei. Yonne, LIII, 44. 1. és ß táb. 1903. ZITTEL K. A. V. „Grundzüge der Palaeontologie" 2. kiad. 206. 1. 1904. D ELAGE Y. & HÉROUAUD E, „Traité de Zool. concrete", III, 219. 1. Mielőtt megadnám a diagnosist, szükségesnek tartom a nem rendszertani helyzetét megvitatni. NEUMAYR (1881) elvetette a Haueria nevet, „da schon eine Hauer a UNGER und eine Hauerina ORB . existiert". Nem látom beigazolva, hogy a Haueria nevet valaha használták volna, ezentúl pedig előreláthatólag, hála NEUMAYR fellépésének, soha semmiféle állat számára nem lesz többé elfogadható. Genotípusa és egyetlen ismert faja a Tiarechinus princeps NEUMAYR (1881, LAUBE kéziratából), melyet NEUMAYR id. helyen és LOVEN (1883) bámulatosan leírtak. DUNCAN (1889) e génusz számára alapította a Plesiocidaroida rendet, melyet JACKSON tanár (1896) elfogadott és Dr. GREGORY a Lysechinus-ról szóló dolgozatában (1897) valamint 1900-ban is újból meghatározott. Bár a rend felállítását igazolná az a tény, hogy az interambulacrálisok száma a Tiarechinusnál 1-ről hirtelen 3-ra szökik, mégis nehéz belátni, hogy GREGORY miért tartotta meg, holott felismerte, hogy a mi 1 A Tiarechinus-nak az Arbaciidákkal való újabban feltételezett rokonságára vonatkozó jegyzet e munka végén foglaltatik ; 1. a tart.-jegyzéket.
