A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
56 A Bakony triászkorú tüskésből üi. hez közeledik, a következők: Nyéltagjaink átmérője 3 mm, átlagos magasságuk pedig 0'7 mm lévén, a nyéltagok viszonylagos magassága 23 : 100, a mi megegyezik az I. Hercuniae hasonló nagyságú nyéltagjaival. Egy szirom összes bordáinak száma, adradiálisokat és kerületieket egybevéve, csupán 7 vagy 8, tehát kevesebb, mint akár az I. propinquus-nál, akár az I. Hercuniae-nél. A radiális háromszög, bár világos, igen kicsi. A cirrus-facetta nem terjeszkedik ki a supranodális egyik részére sem; körvonala nem lencseszerű, hanem négyoldalú, alul ellapult, felül kevésbbé, végei görbültek, de a görbék húrjai felfelé és befelé irányulnak, nem pedig lefelé és befefé, mint az I. Hercuniae-né\. Egy kacstag megmaradt; ennek a distális izülő felületén van egy alsó, belső és egy külső, félholdalakú areát lemetsző pereme. A cirrus-facettának és fulcrumának helyzetét, és a nodális 1 mm-es magasságát tekintve ez a példány megegyezik akár az I. propinquus-ssú, akár az I. Hercuniaevel. Világos, hogy ez a példány nem normális I. propinquus; azonban ennek az egy töredéknek az alapján nem lehet biztosan állítani, hogy az I. Hercuniae előfordult St. Cassianban. Azt a magános nyéltöredéket, melyet BROILI F.* a tyroli Seizer Alp pachycardiás tufáiból az I. propinquus-hoz sorolt, megvizsgáltam a müncheni Palaeontologiai Múzeumban, és rajta a következő jellemző vonásokat észleltem: A varratvonal a beugró szögekben bordás. Az internodálisok magassága úgy aránylik az átmérőhöz, mint 10 a 100-hoz; az I. propinquus hasonló nagyságú internodálisainál az arány 13— 14 a 100-hoz. A lerajzolt izülő felület egy hypozygálishoz tartozik, radiális árok nem látható rajta, az adradiális bordákat azonban igen hosszú radiális háromszög választja el egymástól. A példány tehát, bár eltér az igazi I. propinquus-tó\, mégsem közeledik az I. Hercuniae-hez. Azok a példányok, melyeket WÖHRMANN ** S. v. ábrázolt Pentacrinus propinquus néven a rammelsbachi Cardita-oolitból, Seehaus közeléből, — és még más példányok a Kufstein közelében lévő Naunspitze raibli rétegeiből, melyek szintén e néven őriztetnek a müncheni Palaeontologiai Múzeumban, — sok tekintetben eltérnek úgy az I. propinquus-tó\, valamint az I. Hercuniae-tö\ is. Elég annak a felemlítése, hogy nincsen sem peremük, sein radiális háromszögük, de van ennél fogva körüskörül bordázott varratvonaluk; oldalfelületeik homorúak, vagy homorú-domborúak, kiemelkedő varratvonalakkal. Cirrus-facettájuk szabályosan elliptikus, s nem foglalja el a nodális teljes magasságát. Az Isocrinus Hercuniae tehát az I. propinquus mutatiójának látszik, mely valószínűleg a raibli időszakban keletkezett e fajnak a Bakony területére bevándorolt képviselőiből. Ez a két faj, az I. propinquus és az I. Hercuniae igen érdekes, mivel bár igazi Isocrinusok, a jól kifejlődött radiális háromszög képében egy oly bélyeget viselnek magukon, mely a Pentacrinuson (s. str.) szembeszökő, míg a radiális bordacsoportok elrendezése, mint már említettük, alkalmilag a Balanocrinuson észlelhetőhöz közeledik. * Palaeontographica, L., 151. 1., XVIII. tábla, 8. ábra, 1904 január. ** Jahrb. d. k. u. k. geol. Reichsanst. Wien, XXXIX., 161. 1., V. tábla, 9. ábra, 1889.
