A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea, Pentacrinina 57 Isocrinus sp. A leírt anyag. —Egy Zala megyéből, Vászolyról, Ágasmagasról származó vöröses kőzettöredék nagyszámú fehér Pentacrinina nyéltöredéket tartalmaz. Czédulája szerint „Muschelkalk". A példányok leírása. — Izülő felületek nincsenek feltárva, van azonban néhány keresztmetszet, melynek alakja a subpentagonálistól a gyengén ötkaréjúig változik. Átmérőik: 2 3 mm, 1'6 mm. Az utolsó példány magassága l'O mm. A lumen átmérője kb 0'2 mm. A példányok rokonsága. — Ezek a töredékek az e dolgozatban leírt fajok közül az Isocrinus sccptrum hoz hasonlítanak leginkább. Általános megjegyzések a bakonyi Pentacrinina nyéltagokról. — Kissé különös, hogy a gyűjtött példányok ezrei között nyéltagokon kívül alig van valami egyébnek nyoma, kivételt csupán az az egyetlen kehely és egyetlen brachiális képez, melyek leírása alább következik. Még akkor is, ha a töredékek még benne voltak a kőzetben, mint a legutóbb leírt példány esetében is, képtelen voltam egyebet felfedezni, mint csupán nyéltagokat és alkalmilag egyes kacstagokat. A Veszprém — Jutási vasút I. bevágása közelében lévő négyszögből van néhány Isocrinus Hcrcnniac töredékünk, a kőzetbe beágyazva. Ezek azt bizonyítják, hogy a kőzet nagyrészt crinoidák maradványaiból áll, melyek azonban nem abban a helyzetben vannak, a melyben az állat nőtt. A nyelek mind rövid darabokra törtek és szanaszét hevernek. Az Isocrinus sccptrum nyéltagjainak rendkívül nagy száma szintén arra utal, hogy ezek is szorosan egy halomban, rendetlenül fordultak elő, tekintélyes részét képezve a kőzetnek. Mindezeknek az előfordulásoknak az a valószínű magyarázata, hogy az állatok kimúlását a váz részleges elpusztulása és felbomlása követte, mikor is az áramlatok a töredékeket viszonylagos nagyságuk szerint szétválogatták. Valószínűleg egy napon előkerül majd egy lencse, vagy zsák, majdnem teljesen megtöltve e fajok egyikének vagy másikának a brachiálisaival; minthogy azonban ezek a töredékek kevésbbé szembeötlők, egy ilyen fészek könnyen elkerülheti a figyelmet. A következőkben áttérünk az egyedüli két ilyenféle töredékre. Isocrinus? sp. (V. tábla, 123-126. ábra.) A leírt anyag. — Egy kehely a Cserhátról (Leitner-udvar). Kora st. cassiani. A példány leírása. — Öt radiálisból és öt bazálisból áll. A kehely oldalnézetében (123. ábra) a bazálisok több mint fele magasságáig felnyúlnak. Legömbölyödöttek és megduzzadtak, úgy hogy igen kevéssé túlnyúlnak a radiálisokon: minden egyes bazális legkiemelkedőbb része a két felső szára között van. Lejjebb befelé és felfelé görbülnek, mélyen kivájt bázist képezve (124. ábra), melyet az anyakőzet kitöltött. A kőzetanyag eltávolitása után infrabazálisoknak semmi nyoma sem mutatkozott, az interbazális varratok azonban követhetők voltak jó magasra fel, látszólag, de nem egészen biztosan egy keskeny ötszöges nyílás radiális helyzetű oldalaiig.
