A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea , Peiitacrininae. 55 A nodális átmérője Oldalszélesség . A facetta szélessége . A facetta magassága . 6"4 6-0 57 5"4 4'5 3-9 3'9 3-5 3-3 27 2"8 2'8 2'6 2-4 2"0 1-5 1-3 1-3 1-2 1-1 Kacsok. Csupán egyetlen példányon (/) és annak is csak egyik oldalán maradt meg egy kacsnak a töredéke (115. ábra), mely az 1. és 2. kacstagból áll. Haránt átmérőjük 1"3 mm, függőleges átmérőjük l'O mm; a töredék hossza 0'5 mm. A 2 kacstag distális felülete elkopott; körvonalai szabályosabban elliptikusak, mint a nyéltagon lévő cirrus-facetta; felső felében finom fulcrum fekszik s efelé hajolnak rézsútosan a felület alsó és felső részletei; alsó felének széle közelében gyenge bemélyedés perem látszatát kelti. A kacsok felfelé hajlása igen elenyésző, és valószínűleg nem több, mint a mennyire a nyéltagon lévő cirrus-facetta rézsútosságából következtetni lehet. A faj rokonsága. — Az I. Hercuniae-1, minthogy majdnem az összes lehetséges vonásokban eltér Veszprém környékének többi Isocrinus-aW.ó\, nem lehet egy másikkal sem összetéveszteni. A többi triászkorú faj közül legközelebb áll az /. propinquus (MüNSTER)hez, és tényleg a példányok egynémelyikét már ezen a néven meghatározva kaptam kézhez. Meglehet, hogy az /. propinquus-vó\ közölt leírások és ábrák e meghatározásokat igazolnák, azonban a típuspéldányoknak és az e fajból a müncheni, wieni és londoni múzeumokban őrzött bőséges anyagnak a tanulmányozása alapján módomban áll megállapítani az alább következő jellemvonásokat, melyekben a szóban forgó fajtól eltér. Az I propinquus internodálisainak viszonylagos magassága kb. két harmadrésze az /. Hercuniae-n észlelhetőnek, a mennyiben 19 példány átlaga 14 '26-ot eredményez az utóbbira jellemző 21-el szemben, a feljegyzett szélső értékei pedig 19 és 12 az utóbbin észlelt 32 és 13-al szemben, az átmérőt 100-nak véve mindkét esetben. A varratvonal bordázottsága az I. propinquus-níú az interradiális szögeken szembetűnőbb. MÜNSTER és LAUBE világosan kimondják, hogy az I. propinquus internodálisai mind egyenlő magasak; ha ez tényleg így volna, ez egy újabb különbséget jelentene; a valóságban azonban a nagyság váltakozása pontosan ugyanolyan természetű, mint az I. Hercuniae-nál. A radiális háromszög csúcsa az I. Hercuniae-ná\ mindig tompaszög, az I. propinquus-ná\ azonban szabályszerűen, ha ugyan nem mindig hegyesszög. A finom bordák másodlagos sorozatai, melyek az I. Hercuniae syzygiális felületeire oly jellemzők, — az I. propinquus egyetlen példányán sem figyeltettek meg. Az I. propinquus cirrus-facettája, amennyiben eltér az elliptikustól, a lencsealakúhoz közeledik (V. tábla, 119. ábra) és a felső pereme belenyúlik a hypozygálisba, mely gyakran részt vesz benne. Azon alakok némelyike, melyeket különböző szerzők nézetem szerint helytelenül az I. propinquus-xa vezettek vissza, — egyik másik vonásban talán hasonlíthat az I. Hercuniae-hez, de van sok egyéb vonás, melyekben eltérnek. Így pl. a wieni Geologische Reichsanstalt gyűjteményében LAUBE eredeti I. propinquus-a\ között van egy kis nyéltöredék, (V. tábla, 118, ábra), mely nagysága és általános körvonalai alapján ítélve eredetije lehet LAUBE VIII a táblája 17 b ábrájának; az a tény, hogy a részletei teljesen elütnek a rajztól, nem bizonyítja az ellenkezőt. Öt nyéltagból áll, melyek közül a tetejétől számított negyedik epizygális. Azok a vonások, melyek révén ez a normális I. propinquus-töl eltér, s az I. Hercuniae-
