A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea, Pentacrininae. 51 A következő milliméterekben kifejezett méretek normális internodálisokra vonatkoznak: Átmérő 2-5 2-8 2-8 33 3-5 3-5 3-8 3-8 4-2 4-3 Magasság 0-8 0-9 0-65 0-8 1-0 0-7 10 0-9 0-9 11 Átm. = 100, magasság = 32 32 23 24 28 20 26 23 21 25 Átmérő 4-3 4-5 4-5 4-7 5-2 5-3 5-4 6-1 6-6 6-7 Magasság 0-7 0-8 0*7 0-96 0-9 0-9 1-0 1-0 1-2 0-9 Átm. == 100, magasság = 16 17 15 20 17 17 18 16 18 13 A következő milliméterekben kifejezett méretek nodálisokra vonatkoznak : Átmérő 3-9 4-5 46 4'9 5.3 5"4 5'7 6"2 7"2 Magasság l'O 1*3 1-2 1*2 L4 1*3 15 15 15 Átm. == 100, magasság = . . 25'6 28 26 24 26 24 26 24 20, A következő milliméterekben kifejezett méretek hypozygálisokra vonatkoznak: Átmérő 32 4-1 4-5 5-4 5-7 6-0 6-6 Magasság 0-9 0-8 0-9 l-l 11 l-l 11 Átm. = 100, magasság = 28 19 20 20 19 18 16 Ha az átmérőt 100-nak vesszük, az internodálisok átlagos magassága 20 példányból levezetve 21. Ha azonban az idősebbeket, melyek átmérője 4*5—6*7 mm-ig terjed, — külön tekintjük, akkor az átlagos magasságuk 9 példány alapján 91*7. Az idős nodálisok átlagos magassága 8 ugyanakkora példány alapján 24*75. A fentebi méretekből következik, hogy a viszonylagos magasság a korral megfogyatkozik és pedig a normális nyéltagokban és a hypozygálisokban körülbelül ugyanazon határok között, azonban a nodálisok esetében kevésbbé hirtelenül. A nodálisok viszonylagos magassága közel 3/ 2-e a normális nyéltagokénak, így pl. egy egyéni példányon vizsgálva 1*3 mm magasságú nodális csatlakozik 0'94 mm átlagos magasságú internodálisokhoz. A hypozygálisok kissé magasabbak, mint a megfelelő átmérőjű közönséges internodálisok. Az egymással szomszédos normális internodálisok magassága keveset változik; alkalom adtán annyira térnek el egymástól, mint 0*9 az 1* 1-től. Szabályszerű váltakozás nem fedezhető fel, talán azért nem, mivel a töredékek nem elég hosszúak ; valamennyi 11 nyéltagnál kevesebből áll, egynek kivételével, miből következik, hogy a teljes intersyzygiumok szükségképen sokkal hosszabbak voltak. Az egyetlen kivétel 15 nyéltagból áll, s egy epizygálissal kezdődik, de nem éri el a hypozygálist; az epizygálistól kezdve, de azt bele nem számítva, minden negyedik internodális tuberculatus". Bull. Soc. Sei. lit. Basses Alpes, 11. ábra, 1883). Az a két Isocrinus jurensis nyél, melyet P. de LORIOL ábrázol hat karéjjal (Palaeont. Francaise, Crinoides Jurassiques, CXLIV. tábla, 7. és 10. ábra, 1886), nem mutat szabályos hexameriát. BASETON „Materials for the study of Variation" cz. dolgozatában (436. 1., 1894 nem tudott újabb adatokat nyújtani. LISSAJOUS (Bull. Soc. Hist. Nat. Macon, 16, 17. szám, 22. 1. 1900) leirta a Balanocrinus subteres egy nyéltöredékét, melynek az izülő felületén 6 szirma, de a nodálisán csupán 4 kacsja volt. HONNOKAT (id. helyen, 12., 13., 14. ábra) egy szabalytalan hétszögű, és két majdnem szabályos hatszögű nyéltagot ábrázol az I. tuberculatus-hó\; öt hatszögű példányt említ, melyek közül szerinte három „géométriquement réguliére." Ez utóbbiak az Isocrinus hexameriájának egyedüli esetei, melyek az itt ábrázolt I. Hercuniae-n kívül tudomásomra jutottak. 4*
