A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

52 A Bakony triászkorú tüskésből üi. kissé magasabb a többinél, míg az első és a harmadik minden esetben igen kevéssé alacsonyabbnak látszik, mint a második. így tehát a nyéltagoknak négy rendje van s a nodálisok képviselik az I. rendet. Az internodusokra vonatkozó adat csak következtetés, minthogy teljes intersyzygium nem találtatott. Az a tény azonban, hogy előfordulnak 15, 11 és kevesebb nyéltagból álló töredékek, melyekben csupán egyetlen nodális van, azt mutatja, hogy e számokat meghaladó hosszúsággal kellett bírniok. Ezt megerősíti még az epizygálisok és hypozygálisok aránylag ritka volta is. így pl. a legbőségesebb lelőhelyről származó anyag zöme a következőkből áll: Mindenféle nagyságú töredékek epizygálisok és hypozygálisok nélkül 302 „ „ epizygálisokkal 42 „ „ „ hypozygálisokkal 32 Összesen . . 376 Az oldalfelületek simák, kissé domborúak, némely csillagos és ötszögű alakokon azonban majdnem egyenesek. Medián helyzetű borda kifejlesztésére nincs hajlandóság. A nodálisok nem duzzadtak. A varratvonalak befűződtek, a beugró szögletekben világos mélyedéssel; az ezt határoló varratszélek azonban nem egészen szabályosak, amennyiben gyakran duzzanat jelenik meg a szegélyen, mely az említett mélyedést kétfelé igyekszik osztani. A varratvonalak bordázottsága legvilágosabban a homorúan csillagos alakokon tűnik szembe, de még itt is valamelyest elhomályosítja a befűződés és a bordák részleges összeolvadása ; a többi alakon csupán az interradiális szögletekben látható, és akkor is homályosan. A normális izülő felületeken (103, 111. ábra) a lumen apró, subcirkuláris. A centrális area kimelkedik, reedesen sima, keskeny, de észrevétlenül beleolvad a radiális bordacsoportokba. A szirom-udvarok élesen bemélyednek, simák vagy ritkán szemcsézettek, s akkor főkép a külső végeiken ; rendesen rhombusalakúak, a rhombus rövid átlója azonban csupán az ötszögű nyéltagokban osztja az udvart két egyenlő félre, — amint azonban a beugró szögek kivágása növekszik, a rövid átmérő a lumen felé közeledik; a rhombus elvesztheti oldalsó szögeit, s így lándzsaidomúvá válik. A radiális bordacsoportok szerkezete jelentékenyen változik, de e változások összefüggő sorozatot képeznek, bár kétes, hogy a sorozat melyik vége kezdetlegesebb. Így pl. némely izülő felületeken adradiális bordákból állanak, melyek hasonlók a kerületi bordákhoz, és azokban folytatódnak, a szomszédos szirom bordáival pedig halgerincz módjára szögben egymásba torkolnak; ritka esetekben egyesek villa módjára találkozhatnak. A lumen felé ezek a bordák kisebbekké és kevésbbé szabályosakká válnak, míg végül csupán zavarosan egymásba olvadó szemcsék maradnak belőlük. Nem került elő egyetlen olyan példány sem, melyen határozott bordák folytatódtak volna a centrális areáig. A következő fokon a bordák nagyobb számban mentek át a rendetlen szemcsés állapotba, úgy hogy végül az" egész bordacsoport nem egyéb kiemelkedő szemcsés arcánál, melyen a szemcsék a közzépponttól távolodva növekednek. A legközelebbinek látszó fokon a szemecskék két sorba rendeződtek, melyek oly bordák vonalába esnek, aminők a distális végeken tényleg léteznek. Végül mindkét sor szemcséi összeolvadnak, úgy hogy a bordacsoport most két bordából áll, melyek a centrális areából sugárzanak ki, s vagy divergálnak, vagy párhuzamosan haladnak. E fő állomások változataiképen