A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

Crinoidea, Peiitacrininae. 49 szilárdabb volt. A két faj izülő felületei nagyon hasonlók, azonban az adcentrális perradiális bordák radiális iránya az I. sceptrum-nä\ nem volt észlelhető, s a syzygiumok bordázata gyengébb. Mindezek csekély pontok, de nem jelentőség nélküliek. Mindazonáltal a legszembetűnőbb különbségek az oldalfelületek domborzatában, különösen pedig a nodálisokon jelentkeznek. Az I. sceptrum-nál az interradiális bordák e nyéltagokon finomabbak és határozottabbak, de nem haladnak a hypozygálisokig, mint az /. scipio-nál. A cirrus-facetta is különböző. Ha a fajt magát tekintjük, anélkül, hogy a lelőhelyeket s a rétegeket, melyekből kikerültek, figyelembe vennők, akkor az I. sceptrum-ot az I. scipio-ból leszármazottnak és amannál differentiálódottabbnak tekinthetnők. Az I. scipio előrehaladottabbnak látszik, mint az I. candelabrum, melyet hajlandó vagyok az e területről származó igazi Isocrinusok legkezdetlegesebbikének tekinteni. Mindazonáltal mind a három faj ugyanabban a szintben található. Isocrinus Hercuniae * n. sp. (IV. tábla, 103—112. ábra, V. tábla, 113—117.) Diagnózis. — Keresztmetszete az ötszögestül a csillagoson és homorúan csillagoson keresztül a sekély beugró szögekkel bíró ötkaréjúig változik. A karéjosság közvetlenül a nodusok felett lévő nyéltagokon szembetűnőbb. Néhánynak a keresztmetszete a homorúan csillagostól jelentéktelen radiális domborúság révén üt el. A megfigyelt átmérők 2"5 mm-től 7'2 mm-ig ingadoznak. Ha az átmérőt 100-nak vesszük, az internodálisok magassága 32—13, a végletek középértéke 22'5, húsz példány átlaga 21. A nodálisok ismét majdnem fél ol}' magasak, mint az internodálisok, s a hypozygálisok kissé magasabbak a szomszédos internodálisoknál. Az oldalfelületek simák, kissé domborúak, vagy oszlopos nyéltagoknál majdnem egyenesek ; a nodálisok nem duzzadtak. A varratvonalak befűződtek, különösen a beugró szögletekben, ahol üreg van, csupán az interradiális szögeken bordázottak és ott is homályosan. Az internodusok hosszúak (14 internodális észleltetett). Az izülő felületek közül a normálisokon a lumen kicsiny, subcirkuláris; a centrális area kiemelkedő, rendesen sima, s beleolvad a perradiális bordákba; a szirom-udvarok besülyedtek, simák vagy szemcsések, rhombus alaktól lándzsásig változnak, rövid átmérőjük a központtól fél távolságban, vagy ahhoz közelebb van. A radiális bordacsoportok egymásba kapaszkodó, vagy villákban találkozó bordáktól szemcsékig változnak, mely utóbbiak szabályosakká lehetnek és vagy két radiálisan elosztott bordába, vagy a rádiusra merőlegesen álló bordák sorozatába, vagy visszásán álló villákba olvadhatnak össze; a kerületi bordák hossza a radiális kimetszéssel ellenkező értelemben változik, számuk 6-tól 15-ig ingadozik a nyéltag nagyságának és a radiális kimetszés mélységének megfelelően, némileg összeolvadok, s az interrádiusból vagy párhuzamosan, vagy zászló módjára ágaznak ki. A nyéltag széle rézsútosan lecsapott, a lemetszés radiális háromszöggé szélesedik, melynek csúcsa tompa szög, s melynek alapja gyakran perradiális helyzetű ajak gyanánt kiemelkedik. A syzygiális felületek rendesen kevésbbé határozott domborzatú normális izülő felületekhez hasonlók, de némelyeken (talán valamennyin, ha jól volnának megtartva) * Hercunia a Bakony régi neve. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. I. rész. Pal. függ. 4