A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
48 A Bakony triászkorú tüskésből üi. Tizenhárom találomra választott töredék közül háromnak 5, hatnak 6, háromnak 7 és egynek 8 internodálisa van. A töredékek minden syzygiumnál eltörtek, azonban sok közülök egyebütt tört el, soknak sem epizygálisa, sem hypozygálisa nincsen. Az izülő felületek közül a normálisokon (91—93. ábrák) a leghosszabb bordák az adradiális helyzetű kerületiek, melyek nagy példányokban perradiálisakká válhatnak. A bordák külső végeik felé alig szélesbednek. A következő, milliméterekben kifejezett méretek egy normális internodálisra vonatkoznak: átmerő 2'3; IR hossza 1'2, r hossza 1 ; a középpontéi egy sziromudvar végéig 09, a legrövidebb borda hossza 0'2, a leghosszabbé 0'4, a borda szélessége 0'075. A syzygiálison (97—100. ábrák) a kerületi bordák megnövekedett száma a nagyobb radiális kimetszés következménye ; az egész syzygiális varratvonal bordás. A cirrus facetta helyzete a mély radiális kimetszésben úgy látszik feleslegessé tette azt, hogy még a facetta maga is bemélyedjen. Az izülő felületet (96. ábra) tehát az 1. kacstag distális felületével lehet összehasonlítani oly fajoknál, ahol ez a kacstag mélyen besülyedt. Kacstagok nem maradtak fenn. A következő, milliméterekben kifejezett méretek jellemző nodálisokra vonatkoznak: A nodális átmérője 2'2 1'9 1'8 Oldalbősége . 1'3 1T5 1'3 A facetta haránt átmérője . . 0'9 0'6 075 A facetta függőleges átmérője . 0'5 0'4 0'45 Rendellenes példány. — (IV. tábla, 101. ábra.) A veszprémi VI. szelvényből származó nyolcz töredék egyike egy teljes internodálisból és egy másiknak nagyobb részéből áll. Több rendbeli sajátossága van. Keresztmetszete erősen ötkaréjú, majdnem csillagos. Átmérője is, magassága is 14 mm, mely arány az Isocrinus-nál egészen kivételes. Az oldallapok az interradiális szögek fél magasságában kissé bemélyedtek, a mi két nyéltag összeolvadására, esetleg tökéletlen különválására utal. A varratvonal köröskörül bordás, azonban radiális pórusai vannak. Normális izülő felülete (később eltörött), bár meglehetősen meg volt viselve, mégis a rendeshez általánosságban hasonló mustrázatot mutatott, mindenik sziromban legalább 8 bordával, csakhogy mindenik pórustól radiális csatorna húzódott a lument körülvevő peremhez, úgy hogy az adradiális bordák nem alkottak villákat. Meglehet, hogy e példány a nyél proximális régiójából származott. A normális példányok között csupán egy ilyen csillagos felület van, s ez az egy epizygális. A faj rokonsága. — Az anyag bősége arra képesít, hogy ezt a fajt jelentékenyen nagyobb bizalommal állapítsuk meg, mint' némely mást. Emellett még azonfelül figyelemre méltóan jellemző is. Kétségkívül közeli rokonságban van az Isocrinus scipio-val s lehetséges, hogy imitt-amott egy-egy megviselt vagy rosszul megtartott példány fel is cserélődött. A két faj méretei nagyon egyezőknek látszanak, azonban ha nagy sorozatot veszünk figyelembe, észrevesszük, hogy az I. sceptrumban az internodálisok viszonylagos magassága kisebb, mig az epizygálisok magasabbak, a hypozygálisok pedig alacsonyabbak az internodálisoknál, és pedig állandóbban és nagyobb mértékben, mint az I. scipioban. Míg az I. scipioban az internodálisok maximális száma öt, addig az I. screptumban ez a minimum. A syzygiális egyesülés az I. scipioban úgy látszik
