A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vadász M. Elemér: Bakonyi triászforaminiferák
18 B.i konyi triász foraminiferak. Nodosarinae. 17. Glandulina laevigata ORB. 1895. Glandulina laevigata ORB. — JONES: Cragforaminifera. P. II. p. 207. PL. I. Fig. 1—3. Hosszúsága: 1 mm. Szélessége: 0*463 mm. A faj típusán kívül több különböző változat is van példányaink között ebből a sorozatból, melyet BRADY és HÄUSLER írtak le. Zömökebb és karcsúbb alakok vannak, melyek átmenetekkel egymással kapcsolatban állanak, úgy hogy elkülönítésük indokolatlan. Eddigi előfordulása a liászig követhető, mindenütt közönséges. A felsőörsi t r i d e n t i n u s z o s mészkő közbetelepült márgájában nagyon gyakori; egy töredékét találtam a veszprémi márga Kopácsy-majori kibúvásából gyűjtött anyagban. 6. ábra. Glanduli7ia laevigata ORB. 18 Glandulina Lahuseni UHL. 1883. Glandulina Lahuseni UHLTG : Foram. a. d. rjäsau'schen Ornatcnthonc. p. 15. Tat. IX. Fig. 18. Hosszúsága: 0*85 mm. Szélessége: 0 3 mm. Az előbbihez szorosan csatlakozik s attól csak valamivel több kamrája s erősen lefűzött a többinél kisebb utolsó kamrája különbözteti meg. Minthogy a Gl. laevigata ORB .-vei átmenetek nem kötik össze, egyelőre külön típusnak vehető. Karcsúbb és zömökebb példányok itt is észlelhetők, ezenkívül az utolsó kamra lefűződési módjában is mutatkoznak eltérések. Külalakra emlékeztet a Gl discreta Rss.-re, melynek lefűződött kamrája nagyobb, mint UHLIG fajánál. A két alak hasonlósága egyébként olyan nagy, hogy azonosításukról is szó lehet. UIILIG az orosz ornatuszos agyagból egy példányát írta le; a felsőörsi tri dentin uszos rétegekben nem ritka. 7. ábra. Glandulina Lahuseni UHL 19 Nodosaria radicula L sp 1884. Nodosaria radicula L sp. 1893. » » » » 1895. » » » » BRADY : Challengerreport. p. 495. Pl. LXI. Fig. 28—31. MARIANI: Trias sup. d. carnia occid. p. 32. tav. I. Fig. 9. 10. CHAPMAN : Rhaetic foraminifera p. 326. pl. XII. Fig. 12. Hosszúsága: 0 523 mm. Szélessége: 0141 mm. Bár példányaink eltérnek kissé a jellegzetes alaktól, mégis kétségtelenül ennek alakkörébe tartoznak. Egyesek a Gl laevigata ORB . felé átmenetet adnak; ezeket az alakokat DERVIEUX «glanduliniformis» néven különbözteti meg. 1 Némely példány héjjának felülete érdes. 1 Nodosarie terz. d. Piemonte; Bull. Soc. geol. it. Vol. XII. 1893.
