A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
38 A Bakony triászkorú tüskésből üi. A varietás rokonsága. — Sokkal erősebb karéjozottságuk, bordáik száma, a kacstagok izülő felületeinek szerkezete és még néhány jelentéktelenebb vonás révén ezek a példányok félreismerhetlenül eltérnek úgy az I. tyrolensis-töl, valamint a mutatiójától, a major-tói. Egyéb jellemvonásaikban mindazonáltal a hasonlóságuk akkora, hogy ha csupán az a és & jött volna tekintetbe, feltételeztem volna, hogy az I. t. major nyelének proximális részéből valók. Az e és f példányok internodálisainak száma mindenképen kizárja ezt az értelmezést. Csupán nagyobb számú példányok összegyűjtése után leszünk képesek eldönteni, vájjon ez az alak növekedési fokot, — egyéni elváltozást, — az I. tyrolensis major helyi varietását, — vagy esetleg az I. tyrolensis független, divergáló fejlődésre utaló mutatióját jelenti-e. A leírt anyag. — Egy három internodálisból álló töredéket a veszprémjutasi vasút I. bevágásából kételkedve ide soroltam be. Kissé mállott, de nem kopott. A raibli rétegekből való. A példány leírása. — Átmetszete alig karéjos, inkább homorúan csillagosra emlékeztet. Oldalfelületei majdnem egyenesek. A varratvonal kissé befűződött és köröskörül világosan bordázott. A bordákból kiindulva az oldalfelületeken is bordák húzódnak végig, határozottabban, mint az J. tyrolensis holotípusában, minthogy azonban valamely nyéltag egyik izülő felületének bordái nem esnek pontosan egybe a másik tag izülő felületén lévőkkel, az oldalfelület bordái nem lehetnek sem szabályosak, sem pontosan függőlegesek. Meglehet, hogy a mállás folytán kerültek felszínre. Az egyik nyéltagot letörve tiszta izülő felületet sikerült feltárni. Lumenje kicsiny, az area és a szirom-udvarok szintesek, utóbbiak nem nyúltak meg. A radiális bordacsoportok a középpont felé kicsiny szemcsékből állanak, a perradiális bordák azonban, —- számra nézve kb. 4, — a kerület felé közeledve rohamosan hosszabbodnak és néha oly módon görbülnek, hogy a distális villák nem A alakúak, hanem A alakhoz (lambdoid) közelednek; kerületi borda kb. 8 tartozik egy-egy sziromhoz. Egy nyéltag méretei: átmérő 3 mm, magasság 0'8 mm, r = l-4 mm, az átmérő és magasság viszonyszáma 100: 26'6. A varietás rokonsága. — Ez alak fő eltérése a normális I. tyrolensis major-tői az area és a szirom-udvarok szintes voltában nyilvánul. A leírt anyag. — Hét nyéltöredék a veszprém-jutasi vasút IV. bevágásának a—h jelű raibli-rétegeiből és egy ugyanazon bevágás b 1 jelű rétegéből. A példányok leírása. — Mindezek nagyon hasonlók úgy a faj típusos alakjához, valamint a mutatio major rendes alakjához, kivéve kisebb termetüket, amint ezt a következő milliméterekben kifejezett méretek mutatják : Azátm. = 100: az internod. magasságához 4E0 46'0 30"0 21'0 33*0 23'0 20'0 24"0 Isocrinus tyrolensis var. ß (II. tábla, 54. ábra.) Isocrinus tyrolensis var. Y (II. tábla, 57—60 ábra.) Átmérő Internodális magassága Epizygális magassága . 1-2 1-3 1-5 1-7 1-8 1-9 2T 2*1 0-5 0-6 0-45 0-36 0"6 0"44 0'43 0'5 0-4 0-5 0'4 0-4 0-65 0*5 0'4 0'8
