A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea , Peiitacrininae. 35 melyek az oldalfelületeket a radiális .tájakon homorúvá, az interradiális helyeken pedig kissé domborúvá teszik. Egy ugyanonnan származó subpentagonális példányon szintén gyenge bordák láthatók a varratok mentén. A nodáüsok nem duzzadtabbak, mint az internodálisok. Felszínük sima. A varratvonal köröskörül bordázott, kivéve a syzygiumokon. A bordázottság az interradiális szögeken kifejezettebb. Az izülő felületek normálisok (39., 40. ábra). A lumen kicsiny, subcirkuláris, vagy subpentagonális, interradiális szögekkel. A centrális area kiemelkedik, radiális borda-csoportokban folytatódik. A szirom-udvarok bemélyedtek, keskenyek és vagy lándzsásak, vagy megnyúlt szirom alakúak, s legnagyobb szélességük a distális felükre esik. Radiális bordacsoportjai 2—5 párból állanak, melyek közül az acentrális bordák hosszabbak, villában találkoznak, míg az adcentrálisok egyenesen keresztbe feküsznek a radiusra. Az egy sziromba eső kerületi bordák száma változik 8-tól egy 2'2 mm átmérőjű nyéltagban, egészen 14-ig egy 4 mm átmérőjűben. A szám gyarapodása részben az átmérő növekedésével, részben a radiális bemetszések mélységével függ össze, minthogy mennél jobban megközelíti az átmetszet az ötszöget, annál több borda torkol bele a perradiális sorozatokba. Az adradiális kerületi bordák külső végeikkel gyakran találkoznak, villákat képezve. A kerületi bordák legyező módjára ágaznak ki az interrádiusból, néha egyenesen, néha külső végeikkel az interrádius felé görbülve, hétkarú arany gyertyatartóra emlékeztetve. A bordák külső végeik felé szélesednek, de soha össze nem olvadnak. A következő milliméterekben kifejezett méretek normális nyéltagokról származnak: átmérő 3'7, IR hossza = 1 "85, r hossza = 1'4, a legrövidebb borda hossza 0'3, a leghosszabbé 0'6, a borda szélessége 0' 1. A syzygiálisban az epizygális (42, 46. ábra) hasonló a rendes izülő felülethez a következő módosulásokkal: a radiális régiók lekerekített bordák módjára kiemelkednek a bevágódott cirrus-facetták fölé (lásd alább), szélesebbek a kerület felé, ahol a kacsok kiállanak, és bordák alig vannak rajtuk; a rózsa karéjosabb és a szirmok néha keskenyebbek még az adcentrális részen is; a kerületi bordák szintén rövidebbek, kevésbbé világosak és a szirom-udvaroktól nem különülnek el oly élesen, úgy hogy minden szirom homorúbb alakot ölt. A hypozygális (43. ábra) hasonló a rendes izülő felülethez, a következő eltérésekkel: a lumen aránylag nagynak látszik, ötszögű, radiális szögletekkel s valószínűleg magában foglalja a bemélyedt centrális areát is; a szirom udvarok kiemelkedők és duzzadtak, hogy bele illeszkedhessenek az epizygálisnak a homorulataiba; a radiális hézagok bemélyedtek, hogy befogadhassák az epizygális radiális bordáit és a proximális kacsokat s adcentrális irányban sekély radiális árokká keskenyednek, mely egyenesen a lumenhez (vagy lesülyedt centrális areához) húzódik, elválasztva az adradiális bordákat; a bordák gyengédek és folytonosak a sziróm körül. A cirrus-facetták (41, 42, 44—48. ábra) ötösével vannak mindenik nodálison, annak alsóbb részében a radiális beugró szögletekbe bevágva, ahol mély, majdnem V-alakú üregeket képeznek, melyek részben vagy egészben a hvpozygálist is érintik, s azt is bemetszik, bár kisebb mértékben. így még a legkisebb karéjos nyélben is erősen karéjos az epizygális, de ezt oldalról alig lehet észre venni, minthogy a bevágódás mélysége folytán a proximális kacstagok rendesen megmaradtak és kívülről mindössze az 1. vagy 2 kacstag izülő felülete látszik. Ezeket a kacstagokat eltávolítva 3*
