A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

36 A Bakony triászkorú tüskésből üi. előtűnik a V feneke és nem messze a syzygiális felülettől egy apró lumen. Közvetlenül e fölött van a fulcrális borda, mely két léczből áll s ezek egyike körülbelül fele útig végig fut a V két rézsűjén, melynek csúcsán vagy találkoznak, vagy nem. A facetta alakja könnyebben érthető, ha az 1. kacstagét szemügyre vesszük. Ez némileg egyik oldalán lapított rövid kúpra emlékeztet. A kúp alapja a 2. kacstag részére szolgáló izülő felület; a lapított oldal a hypozygálist érinti, a kerek oldalon pedig árok van a fulcrális borda számára; e fölött következik a lumen, és innen kezdve a kúp hirtelenebbül hajlik össze a csúcsa felé. A distális izülő felület (50. ábra) körvonala keresztben elliptikus, azonban keresztirányban meghajlik (vagyis a rövid tengely irányában hengeresen homorú); ennek is van kiemelkedő széle és rövid, vastag fulcrális bordája, mely alatt szabály szerint a lumen foglal helyet. A 2. kacstag distális izülő felülete (49. ábra) ettől csupán a szegélyező perem és a borda fejlettségében, továbbá abban különbözik, hogy a lumen a fulcrális borda közepébe tevődik át, mely utóbbi vagy megszakad, vagy folytonos is lehet. A borda és a lumen észrevehetően központfelettiek. Részletek változhatnak, de az ellipszis alak, a perem és a rövid, vastag borda állandóak. Fennebb szó volt egy cirrus-facettáról, mely az éppen most leírt háromszögű bemetszést megközelíti s mely az Isocrinus tyrolensis (33. oldal) paratípusainak egyikében fordult elő. Ezzel ellentétben a major varietás néhány példányában a facettának inkább ovális az alakja (48. ábra) s emlékeztet az I. tyrolensis holotípusán látható facettára (II. tábla, 37. ábra). Ilyen esetekben az epizygális befogadja az egész facettát, de azért mégis van a hypozygálison egy benyomat, mely az epizygális izülő felületnek a kacsok régiójában történő kiemelkedéséből ered. A kacsok proximális részletei minden esetben kissé lefelé irányulnak. A facetta sajátságos alakja és a nodálisba mélyen beletemetett helyzete előnyösebbé teszik az 1. kacstag külső izülő felületének megmérését, és ez szerepel az egyéb fajok tényleges facettáinak méreteivel történő összehasonlításoknál. A nyél átmérője 2-4 4'2 4-3 4-3 4"4 mm Az oldal bősége 1-5 2-8 2"7 2 8 2-6 mm Az 1 • kacstag facettájánák szélessége 0-6 0-8 0-8 0-8 0-9 mm Az 1. kacstag facettájának magassága 0-5 0-7 0-7 0-7 0-7 mm A 2. kacstag hosszúsága .... p ? 0-2 0-3 ? mm Az alfaj viszonya a faj típusához. — Ezt már részben megbeszéltük, a nyéltagok magasságával kapcsolatban. Látni való volt, hogy habár a legkézzelfoghatóbb különbségek egyszerűen csupán nagyságbeliek, mégis, amennyire a korlátolt anyagból következtetni lehet, a két alak különböző irányokban variál. így pl. míg az I. tyrolensis oldalfelületei rendesen domborúak az interrádiusokon és homorúak a rádiusokon, addig a major-nak rendesen egyenes oldalfelületei vannak, továbbá az I. tyrolensis internodálisai rendesen egyenlő magasak, a major-éi rendesen az internodusban elfoglalt helyzetük szerint változnak. Habár a faj fogalmának semmiféle elfogadott definitiója nem igazolná e két alak faji elkülönítését, mégis a tények arra utalnak, hogy külön helyi fajtáknak tekintsük azokat, vagy egyiket a másik mutatiójaként értelmezzük. Utóbbi feltevés esetében az I. tyrolensis az ő kevésbbé specializálódott cirrus-facettájával természetesen a régebbi alak lenne, minthogy pedig a major későbbi származását a külső látszat is megerősíti, —