A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
34 A Bakony triászkorú tüskésből üi. A példányok leírása. — Keresztmetszetük kissé homorított oldalú ötszögtől (46. ábra) határozottan ötszirmúig változik, — utóbbinak majdnem félköralakú karéjai és élesebb, de lekerekített beugró szögei vannak (38. ábra). A homorúság az epizygálisokon a legnagyobb. Minthogy a nyéltöredékek következetesen görbék, a következő milliméterekben kifejezett méretek átlagokon alapulnak : Az internodálisok átmérője . . 2"2 2 8 34 3"4 3 9 4"0 40 44 4 3 4'3 44 » » magassága . 0 9 0'55 0'9 0'8 0"9 0 9 0'94 07 077 08 0 7 Magasság és átmérő arányszáma 2 4 5 0 3'4 4 25 4'3 4'4 4'25 5'85 5 58 537 6'28 Az epizygális magassága . . 0'9 0'9 10 0"9 14 09 1 0 0"8 10 Cr95 0 8 Az első ezek közül fiatal lévén, átmérője és magassága között a következő arányszámot mutatja: 100:43. Ez annyira eltér a többiektől, hogy a diagnózisban nem foglaltatik benne. Mindazonáltal hódol annak a szabálynak, mely szerint a magasság a korral csökken. Tényleg a második példány alacsony internodálisai révén inkább eltér, de valószínűleg a nyél proximális végéből való és számos frissen kialakult nyéltagot tartalmaz. Az internodálisok rövidek; 15 példány közül 10-nek 5 nodálisa van, és 5-nek 6. Csupán egy esetben következik 6 nyéltag az epizygális után, hypozygálisnak világos jelei nélkül. A nodusok gyakoriságát bizonyítja továbbá a gyűjtésben foglalt nodálisok nagy száma is: a teljes 34 példány közül csupán 2 jelentéktelen töredék nem mutat sem epizygálist sem hypozygálist. A töredékek majdnem mindig syzygiumnál végződnek és 15 esetben a 34 közül teljes intersyzygiumból állanak. A szomszédos nyéltagok magassága kissé változó. Az (I. rendű) nodálisok kb. 04 mm-el magasabbak, mint a hozzájuk csatlakozó internodálisok. Egy 5 tagból álló internodusnál (45. ábra) a nagyság rendszámai így következnek egymásután, ha az intersyzygium epzygálisával fönt kezdjük a sort: I, III, IV, II, IV, III, I. Hat internodális esetében (44. ábra) a hozzájáruló nyéltag úgylátszik a hypozygálissal azonos, minthogy a formula most emígy alakul: I, IV, III, IV, II, IV, III, í. Ezek az eltérések, bár nem mindig nagyon szembetűnők, mégis kifejezettebbek, mint a tyroli példányokon, és elégségesek annak a nézetnek a megerősítésére, hogy azok a példányok nem lehetnek egyszerűen csak fiatalabb formák. Az I. tyrolensis és I tyrolensis major átmérőiben és viszonylagos magasságaiban rejlő különbségek tehát nem korkülönbségnek, hanem nagyságbeli és növekedésmódbeli abszolút eltéréseknek tulajdonítandók. Az életfeltételek a Balaton vidékén talán jobban kedveztek e faj növekedésének, mint St. Cassianban, s lehetővé tették a crinoidának, hogy hamarább megnőjjön, vagy hogy növekedését magasabb életkorig folytathassa. Az előbbi lehetőség mellett szól az internodálisok kis száma és MEAD A. D. 1 megfigyelése, mely szerint az Asterias Forbesi növekedésének határai és az ivarérettség kora teljesen az élelmezéstől függenek. Oldalfelületei egyenesek, alig befűződött varratvonalakkal. Néhány alak, különösen a mélyebben bemetszettek kissé domborúak, míg néhány közülük kissé homorú, ami azonban esetleg mállásnak is tudható be. Mindössze egy példány, egy töredék a Jeruzsálem-hegyről közeledik a típusos /. tyrolensis jellemző alakjához, ezen a varratvonalak mentén, a beugró szögekben sajátságos duzzanatok vannak, 1 Amer. Natural. XXXIV., 17. 1., 1900. jan.
