A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea , Pe iitacrininae. 29 kombináczióit perradiális bordáknak (perradial crenellae) nevezhetjük s ezek radiális bordacsoportokat (radial ridge groups) képeznek. A Balanocrinns perradiális bordái nem villaalakúak, hanem majdnem egyenesen keresztben feküsznek a perrádiusra, míg szélső esetben oly rövidek lehetnek, hogy a radiális bordacsoportok alig tekinthetők egyszerű szemcsesoroknál többnek. Kerületi és adradiális bordák között alaktani különbség nincsen. A nyéltag növekedésével a kerületi bordák fokozatosan adradiálisokká, esetleg perradiálisokká lesznek, miközben az interrádiuson új bordák jelennek meg. Ezért bármely nyéltagon ez utóbbiak a legrövidebbek a kerületi bordák között, míg a legkülső, vagy adradiális kerületi bordák valamennyi között a leghosszabbak. A bordák kibúvásai a kerületen bordázott varratvonalat (crenelate suture-line) eredményeznek. Létezhetnek azonban kerületi bordák anélkül, hogy a varratvonalak bordázottsága észrevehető volna Ez akkor következik be, ha az izülő felületnek lecsapott, gyűrűalakú pereme van, mikor is a két tompított perem összeilleszkedése befűződött, mélyen fekvő varratvonalat eredményez, amint azt fennebb kifejtettük. Ez a perem későbbi alakulásnak látszik s ezért nem található fel egy egyén valamennyi nyéltagján. A külső bordázottság még inkább elmosódik, ha a bordák külső végei összefolynak, úgy hogy a közöttük lévő árkok részben vagy egészben kitöltődtek; így a varratvonal csupán gyengén öblözötté (sinuous), vagy éppenséggel egyenessé lesz. A syzygiális izülő felületek két dologban térnek el a normálisoktól: először is a rendes rózsa elmosódottsága, sőt kimaradása révén, másodszor az annak helyébe kifejlődött különleges struktura révén. Az előbbi módosulás, mely a korral fokozódik, az epizygális és hypozygális felületeket egyformán elváltoztatja, de rendesen az epizygálison kifejezettebb. A második a két felületet különbözőképpen befolyásolja. így rendesen mindkét felület radiálisan mélyebben bevágódik, mint a rendes izülő felületek, de a bevágódás az epizygálison mélyebb. Az epizygális szirmai rendesen homorítottak, mely esetben a hypozigális szirmai megduzzadtak, hogy a mélyedésekbe beilleszkedhessenek. Az epizygális radiális hézagai néha kiemelkedők, ívet formálva a cirrus-facetta és annak lumenje fölött; ebben az esetben a hypozygális megfelelő mélyedést visel. Néha a normális izületek bordáival homolog bordák majdnem teljesen elmosódnak, míg helyettük a nagyon sokkal finomabb és sekélyebb bordák új sorozata jelenik meg (lásd pl. az Isocrinus Hercuniae-i, IV. tábla, 109. 1.). Minden kacs egy-egy cirrus-facettával izül a nodálishoz. A legtöbb fajnak mindenik nodálisán 5 ilyenje van és ez a szám magától értetődik, míg az ellenkezője meg nincs állapítva. Némely faj váltakozó kacsokat visel (lásd CARPENTER P. H. «Challenger Report, Stalked Crinoids», Pentacrinus alternicirr us), ami azt jelenti, hogy két kacsot visel az egyik nodálison, hármat a másikon és így tovább, radiális helyzetüket tekintve egyre váltakozva (alterni-cirrate). A cirrus-facetta lehet: bevágott (indented), szintes (flush), vagy kiemelkedő (raised). Körvonala rendesen elliptikus és a hosszú tengely a Pentacrinus (s. str.)-t kivéve trans versális helyzetű, azaz párhuzamos a nyéltagok izületével; egy ilyen transversális ellipsis ellipsoidálissá válik, ha a felső vagy alsó széle ellapul. A Pentacrinus-nál a hosszú tengely függőleges s az ellipsis rhomboidálissá, tojásdaddá (ovoid), sőt körteformájúvá (pyriform) is lehet. A facettának lumenje van, mely a nyéltag perrádiusának megfelelő átmérőn tűnik elő ; ha ezt az átmérőt metszi, akkor centrális, de lehet supracentrális vagy infracentrális, aszerint, hogy a nyéltag proximális vagy distális éléhez van-e közelebb. A fulcrum nem egyéb, mint oly borda, mely párhuzamos a transversális tengellyel és vagy felette, vagy alatta van, vagy egybeesik azzal. A fulcrum a lumen felett vagy alatt, vagy annak szintjében lehet s utóbbi esetben vagy megszakad (interrupted) a lumennél, vagy folytonosan
