A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea, Pentacrinidae. 19 PENTACRINIDAE. Meghatározásukat lásd: BATHER : «The Echinoderma» czímű dolgozatában, az E. R. LANKESTER kiadásában megjelent «Treatise on Zoology» HI. kötet, 182. lapján. Először az egyszerű, Dadocrinus-hoz és Holocrinus-hoz hasonló nyéltagokat tárgyaljuk. Dadocrinus. 1847. Dadocrinus v. MEYER H.: N. Jahrb. f. Mineral.. 575. 1. 1851. » v. MEYER H.: Palaeontographica, I., 266. 1. 1887. » v. MEYER, V. KOENEN A.: Abh. K. Ges. Wiss. Göttingen, XXXIV, Phys. KL. I., 5.1. A megelőző irodalom nagy részére v. KOENEN A.-nál találunk utalást. A génuszt hosszú ideig összezavarták az Encrinussal és csak fokozatosan ismerték el önállóságát. Ennek folytán nyéltagjait valószínűleg gyakran ábrázolták mint Encrinus-hoz tartozókat, ami csak növeli a kettő közötti megkülönböztetés nehézségeit. A legjobb abrákat KUNISCH adja (Zeitschr. deutsch, geol. Ges. XXXV., VIII. tábla, 6a—e ábra; 1883), ezek azonban csupán természetes nagyságban készültek. Néhány, valószínűleg e nemhez tartozó izülő felületet ábrázol — egyeseket nagyítva — v. MEYER H. is. (1851, XXXI. tábla, 11, 12, 15, 16. ábra, esetleg mások is.) A Dadocrinus nyelének distális részéből származó nyéltagok és az Encrinus számos nyéltagja között az ábrák, a nagyságtól eltekintve, semmi különbséget nem mutatnak. A szélső formák azonban, minők pl. KUNISCH 6 a és e ábrái, tudomásom szerint nem szerepelnek mint Encrinus-ok. Az izülő felület rendes típusának, — aminő pl. egy Sakrauról, Gogolin közeléből (Szilézia) való s D. Kunischi-nek czédulázott példány (Brit. Mus., E 6078), —aránylag nagyobb a lumenje, mint az Encrinus-é (0"3 mm lévén egy E60 mm átmérőjű nyéltagban) és sima, kiemelkedő area veszi körül, mely kerek vagy szabálytalan ötszögű lehet, interradiális szegletekkel. A centrális area külső részéből bordák sugárzanak a kerület felé. A bordák teteje egy színben van a központi areával s azzal sokszor összefügg, úgy hogy a világosan kifejlődött árkok, melyeknek mélysége a kerület felé növekedik, a nyéltag peremébe látszanak bevésve. Néha azonban a bordákat a központi areától barázda választja el, mely szűkebb vagy tágabb lehet s koncentrikus a kerülettel. A bordák száma a nyél hengeres részében rendesen a KUNISCH említette határok, azaz 8 és 20 közé esik, bár az ő 6 c sz. ábrája 23 bordát visel és én is számoltam 25 öt egy 2'15 mm átmérőjű kerek nyéltagon. A nagyobb számokat feltüntető felületeken a bordák némelyike nem éri el egészen a centrális areát, hanem csupán beiktatódik a többi közé. A központi area átmérőjének viszonya a nyéltag átmérőjéhez 1 :3-tól 1 : 7-ig változik. A bordák hosszabbak a nyél distális vége felé. Az ötszögletes proximális részben a bordák számosak (25, esetleg még több) és rövidek, minthogy pedig derékszögben állanak az oldalakhoz, első látszatra radiális csoportokba verődnek össze, azonban amint az oldalak sugaras bemetsződése előbbre halad, a csoportok — mint az Isocrinus-nál — interradiálisokká lesznek. A lényeges elemek azonban változatlanok a nyél egész hosszán végig.
