A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

20 A Bakony tri asz korú tüskésbó'rűi. Dadocrinus ? sp. (I. tábla, 28. ábra.) E nemhez tartozhatik egy a Cserhátról származó entrochus, mely két nyéltagból állott (az egyik vizsgálat közben elpusztult). A példány igen kopott, mindössze egyetlen izülő felülete maradt meg jó állapotban. Az egészet vasas foltokkal tarkázott kéreg vonja be, mely elhomályosítja a két nyéltag közötti varratot. Ezenfelül egész teste sötétebb foltos, mint ahogy a cserháti példányoknál megszoktuk. Valószínű tehát, hogy ez 'a kövület idősebb rétegből származik, meglehet, hogy a kagylósmésszel egyidősekből, melyek mindezideig a Dadocrinus egyedüli lelőhelyei voltak. A nyéltagok oldalai igen kevéssé domborúak. Átmérője 1 mm. A nyéltag magassága 0'7 mm. Bordák száma 8, egy kialakulóban lévő 9 ikkel. A bordák aránylag durvák és megvan az a sajátos tarajos kialakulásuk, mely a Dadocrinuson oly szembetűnő. A lumen közelében, centrális areában találkoznak, mely tetejükkel egy szintben van. Mint már mondottuk, a fenntartással Encrinus cassiauus-hoz sorolt kisebb példányok némelyike (h — l) talán Dadocrinus hoz tartozhatik. Az l jelű példány látszólag hasonlít a szóban forgóhoz, megtartása azonban nem kielégítő. A h jelű példány izülő felülete leginkább hasonló a Dadocrinus-hoz, de nyéltagjainak magasságát tekintve viszont ez hasonlít hozzá legkevésbé. Entrochus quinqueradiatus n. sp. (I. tábla, 29—34. ábra.) Diagnosis. — Hengeres, vagy hordóalakú, sima, kis átmérőjű (1 '2—3'65 mm) trochiták ezek. Izülő felületeiken 5 erős borda, illetőleg a nekik megfelelő árkok, a szintes központi areából kisugározva megközelítik a kerületet, némely esetben határoló árkoktól, vagy a nekik megfelelő bordáktól kisérve. Lumenjük kicsiny. A feldolgozott anyag. — A Cserhát cassiani rétegeiből nyolcz példány — a—/í-val jelölve — ugy látszik, magán viseli a fent részletezett jellemző vonásokat, minek folytán elnevezést igényelnek. Egy {a, d, c, g, h), 2 {b, /), vagy 3 (c) trochitából állanak. A d jelzésűt választottam ki holotipusként. A példányok leírása. — Az izülő felületek kialakulása a következőkben magyarázható: A legegyszerűbb alaknak 5 bordája van (lásd a, e, h) s ezek a másik tag idecsatlakozó felületén öt árokba illeszkednek bele. Ezeknek az árkoknak az oldalai azután feltevésem szerint kiemelkedtek: így keletkezett azutén egy olyan tíz kisebb bordával bíró izülő felület (lásd c, d, /), mely egy öt nagyobb bordával bíróhoz illeszkedik; ez utóbbin a bordákat árkok szegélyezik (lásd d). Az utóbb említett árkok közötti felszín kiemelkedése 5 közbeiktatott borda keletkezésére vezetne; nem könnyű azonban eldönteni, vájjon ennek tényleg vannak-e nyomai. A bordák a központi area fölé emelkednek és ott sülyednek le a felület általános színvonalára, ahol már kis híjján elérték a kerületet, melyen néha kevéssé kiemelkedő határperem észlelhető (lásd g és h). A varratokon tehát bordáknak nyoma sincs. A részletes méretek megtalálhatók a következő táblázatban. Benne B és A jelentik a nagyobb