A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
18 A Bak ony tri asz korú tüskésbó'rűi. egészen szabályosak, hanem egymásba látszanak torkolni. 1 A nyéltagok közötti varrat elmosódott. A másik izülő felület alig mutat barázdákat, csupán gyengén érdes, ami talán a mállás következménye. * Ideiglenesen ezekhez sorolhatunk még két nyéltagot, ugyancsak a Cserhátról, melyeknek izülő felületei hasonlók a legutóbb említettekhez, oldalaik pedig domborúak. Méreteik milliméterekben a következők: Átmérő .... 13 1'5 Magasság . . . IC 0'75 Trochila sp. (I. tábla, 27. ábra.) Magános nyéltag a Cserhát cassiani rétegeiből. Oldalai simák, kissé domborúak. Izülő felületein apró axiális csatorna és sima, bemélyedt centrális area látszik, utóbbit gyenge, szabálytalan kiemelkedések veszik körül, melyek elváltozott, vagy elkopott bordákra engednek következtetni; rövidek és nem érik el egészen a kerületet. Méretei: magassága R3 mm; legnagyobb átmérője 1'5 mm. Ezek a maradványok Eugeniacrinus-ra vagy talán Millericrinus-ra inkább emlékeztetnek, mint Encrinus-ra. Entrochus sp. indet. Három nyéltagtöredék a Cserhát cassiani rétegeiből és egy nyéltag a veszprémi VI. szelvény e 4 jelzésű rétegéből. Nincsenek elég jól megtartva ahhoz, hogy leírassanak. Mindannyinak kicsiny az átmérője. Trochita sp. A m. kir. földtani intézet gyűjteményében a 10. 52. 1880. sz. alatt leltározott felsőörsi nyéltag a czédula szerint a Recoaro-mészkőből (kagylósmészkő) származik s mint Encrinus (=Dadocrinus) gracilis szerepel, de izülő felülete nem mutatja a Dadocrimison megszokott jellemző vonásokat (lásd alább). A nyéltag hordóalakú. Az izülő felületen kicsiny ötszögletű lumen látszik, kiemelkedő, ellaposodott, ránczos areával körülvéve; ennek ránczai meglehetősen elmosódott sugaras bordákba olvadnak bele, melyek kört alkotnak a kerületi bordák körén belül, de nem folytatódnak azokban, bár számra nézve egyezni látszanak velük (rendesen 25 körül). A kerületi bordák között a szegélyen nincsenek olyan mély bemetszések, mint a Dadocrinus-nál. Az izülő felület fő átmérője 6"3 mm. 1 A barázdák elrendeződése arra a példányra emlékeztet engem, melyet v. WÖHRMANN S. hibásan az Encrinus granulosus-x& vezetett vissza (Jahrb. d. k. k. Geol. Reichsanst., Wien, XXXIX., 191. 1., V. tábla, 8. ábra; 1889). Ennek átmérője azonban 5'8 mm.; lelőhelye: Cardita Oolith, Suntiger, Haller Anger (lásd 11. 1.).
