A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea, Pentacrinidae. 13 lehetős rossz megtartásónak tulajdonítandó. A bordák száma 46, hosszuk kb. 1 mm, szélességük kb. 2 mm; világosan láthatók a varratokon, sőt bizonyos hajlandóságuk van arra, hogy a varratoktól kiindulva a nyéltagok oldalain is végig haladjanak A bakonyi példány rokonsági viszonyai. — Az E. granulosus hasonló átmérőjű szt. cassiani nyéltagjain a bordák ugyanakkora számban észlelhetők, csakhogy hosszabbak; egv 5"9 mm átmérőjű példánynak harminczöt 1*6 mm hosszú bordája, — egy 6'8 átmérőjűnek negyvenkét 2 mmes bordája van. MÜNSTER V. táblájának 12. ábrája, mely valamennyi ábrája közül leginkább megközelíti példányunkat, 6'5 mm átmérővel és 42 bordával bír, melyek közül a rövidebbek, úgylátszik, az 1 mm-t sem érték el. Van MÜNSTER tipus anyaga között egy példány, mely még jobban hasonlít a mienkhez: átmérője 5'25 mm, magassága 1 mm, 32 vagy 33 kb. 1 mm hosszú bordája van. Ezek a részletek összhangban vannak azzal, hogy példányunkat az E. granulosus-hoz soroljuk, csakhogy itt megint az a nevezetes, hogy csupán egyetlen töredéket sikerült találni. Encrimis cancellistriatus n. sp. (I. tábl., 11—22. ábr.) Diagnosis. — Entrochusok egyenes oldalfelületekkel és kicsiny átmérővel (1 — 4 mm). Az izülő felületeken kicsiny, érdes centrális area látható, belőle finom bordák sugárzanak ki, melyek dichotomikus elágazás, vagy közbeiktatódás révén gyarapodnak és összenőtt szemcsékből állanak, melyek többé kevésbbé világos koncentrikus elrendeződést mutatnak. A gyűjtött anyag. — Ide tartozik 52 töredék a Cserhát szt. cassiani rétegeiből, 2 a veszprém-jutasi vasút VI. bevágásának <?-vel jelölt rétegéből, és 6 Veszprémből, a Giricses dombról; utóbbiak közül 2 a mélyebb réteges mészkőből való. A 13. ábra eredetijét szemeltem ki típusos példányként. A példányok leírása. — A leghosszabb entrochus két nyéltagból áll. Mások 2—4-ből állanak, de a példányok legtöbbje különálló trochita. Az entrochusok oldalfelülete egyenes; a nyéltagok oldalfelületei kissé domborúak. A varratok nem bordázottak. A nyéltagok magassága az entrochusok bármelyikében nagyjából ugyanaz, de a különböző példányok viszonylagos magassága figyelemre méltó változékonyságot mutat, amint az a következő, milliméterekben kifejezett méretekből kitűnik: Átmérő . . 14 1-4 1-6 2-5 2-7 27 2-7 3-1 3-9 Magasság . . í-o 1-23 17 1'4 0-9 l-l 1-3 1-3 1-0 Viszonyszám . 09 0"87 1-06 0-56 0-3 0-4 0-48 0-42 0-25 Egészben véve ezek a számok azt a törvényt követik, hogy a magasság viszonya az átmérőhöz fiatal nyeleknél nagyobb számot eredményez. Az utolsó a sorban az egyetlen a 60 közül, melynek átmérője a 3'1 mm-t meghaladja; izülő felületei nem látszanak világosan, és nem éppen lehetetlen, hogy nem is tartozik e fajhoz. Izülő felületeiken a lumen igen apró, az area kicsiny, kevéssé érdes, észrevehetőleg nem emelkedik ki. A bordák a kerület felé sugárzanak és vagy dichotomikusan elágaznak lefutásuk közben, vagy azzal növekedik a számuk, hogy hasonló bordák iktatódnak be közéjük. Jól megtartott felületeken finom koncentrikus
