A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea , Pentacrinidae. 9 foglalkozik. Ennek átmetszete rendesen kör, de subpentagonális, sőt ötszögletes nyéltagok is előfordulnak benne. Külső felülete díszítetlen, kacsokat nem visel; lumenje aránylag kicsiny, kerek vagy ötszögletű, radiálisan vagy interradiálisan elhelyezkedő szegletekkel; az izlilő felületek nagyon változók, még egy és ugyanazon egyén nyelének különböző részein is, megegyeznek azonban abban, hogy a középpontból kisugárzó bordák vannak rajtuk, ámbár a centrális régióban ezeket gyakran elnyomva vagy módosítva találjuk, a kerületen pedig gyakran sima perem veszi körül a sugarasan barázdált részt. Igen sok' alaknál és úgylehet valamennyi fiatalnál a barázdák a pentameria törvényének hódolnak, a mi azonban idősebb nyéltagoknál rendesen elmosódik. A pentameria fővonalai, nevezetesen azok, melyek a középponthoz legközelebb erednek, radiális helyzetűek, amint az KLIPSTEIN XVIII. táblája 19 b. ábráján és QUENSTEDT «Petrefactenkunde Deutschlands» cz. művében a CVIII. tábla 90a. ábráján, — mindkettőn az Encrinus varians-xa vonatkozólag látható, de szintúgy az E. granulosuson is előtűnik. így tehát nem könnyű pusztán a nyéltagokat a Dadocrimts-éitől (1. : KUNISCH, Zeitschr. deutsch, geol. Ges. XXXV. VIII. tábla, 6a, e ábra, 1883), avagy a Holocrinus közönséges internodálisaitól (1 : WAGNER, Jena, Zeitschrift XX., I. tábla, 2., 6. ábra), vagy akár a Balanocrinus-éitől megkülönböztetni. Az Isocrinuson és Extracrinus on erősebben jelentkezik a pentameria, a Millericrinws-nak ellenben a lumenje látszik tágasabbnak. En erin íi s cassia n ti s. (I. tábla, 1—9. ábrák.) 1845. Flabellocrinites cassianus v. KLIPSTEIN A.: Gcol. Östlich. Alpen, 277. 1 , XVIII táb , 23 a, b. ábr. 1855. Encrinus Buchii E MMERICH H.: Jahrb. geol. Reichsanstalt VI., 896. 1. 1864. Encrinus cassianus LAUBE. — LAUBE G. C.: Jahrb. geol. Reichsanst. XIV, p. 405; Verh. geol. Reichsanst. XIV., 207. 1. 1865. Encrinus cassianus LAUBE. — LAUBE G. C. : Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math.-Nat. Cl. XXIV., Abt. 2, 267. 1., VIII a. tábla, 1—6. ábra., 1875. Encrinus cassianus LAUBE. — QUENSTEDT F. A. : Petrefactenkunde Deutschlands, IV., 472. és 486 1., CVII. tábla, 8 9, 103—111, 113, 114. ábrák (a 112. vagy 115. ábrák valószinűleg nem). A faj története. — Az előzőleg közölt synonymákat LAUBE adta meg (1865). Itt azonban megvan a tévedés lehetősége, mivel LAUBE u'ORBIGNY-t 1 követve KLIPSTEIN Flabellocrinites cassianns-kl az Encrinus granulosus MÜNSTER-re vezeti vissza és az E. cassianus LAUBET új conceptiónak tekinti. A Flabellocrinites cassianus eredeti példánya a British Museumban van (75861) és kétségtelen, hogy sem D'ORBIGNY, sem LAUBE nem vizsgálták meg. Tizenhat évvel ezelőtt, mikor a példányokat kiállítás czéljából czéduláztam, arra az eredményre jutottam, hogy a szétnyomott példány az E. cassianus LAUBE-nak, nem pedig az E. granulosus nak felel meg. 2 Egy újabban megejtett vizsgálat megerősített eme hitemben Már KLIPSTEIN 23 b. ábrájának megtekintése egyedül elégséges annak kiderítésére, hogy a bordák itt sokkal durvábbak, mint az E. granulosuson ; a centrális area jobban hasonlít az E. cassianus LAUBE-éhez, mint az E. granulosus-éhoz, a koncentrikus gyűrűk nem oly világosak rajta, mint KLIPSTEIN ábráján, a koncentrikus sávozás pedig/melyről beszél, nem olyan természetű, mint az E. granulosus-é, hanem a kopás és mállás közös eredményének látszik. Az E. cassianus 1 Prodrome Paléont. stratigr. I, 206. 1., 1850. S L. továbbá: B ATHER F. A.: Apiocrinus recubariensis, etc., 121. 1., 1897.
