A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Papp Károly: Bakonyi triasz-korállok
Néhány szó a bakonyi triaszkorú bryozoákról. 19 A mellékelt táblázatban összehasonlítom a bakonyi koráll-faunát a többi koráll-faunákkal; a számok azt mutatják, hogy a bakonyi fajok közül hány közös az illető rétegek fajaival. A számok összege azonban nem mindig egyúttal a talált fajok száma is; mert pl. a cserháti Giricses-dombról csupán a Margarophyllia capitata MÜNSTER ismeretes, minthogy azonban ez úgy az esino, mint a cassiáni rétegekben előjön, mindkét rovatban 1, 1-el jelzem. Ezt a módot, ezen hibája daczára is, előnyösebbnek találtam, mint a csillagos vagy perczentbeli jelzést, minthogy a számok nagyjából mégis rögtön mutatják a valósággal meghatározott példányok számát. A fajok pontos számát a termőhelyek szerint való elősorolás úgy is mutatja, úgy hogy e tekintetben ezen kis táblázat zavart nem támaszthat. IV. NÉHÁNY SZÓ A BAKONYI TRIASZKORÚ BRYOZOÁKRÓL. Hogy az alpesi triaszrétegek bryozoákban is bővelkednek, arra már 1878-ban ráutalt ZITTEL KÁROLY, a ki a Fossil-Spongiákról írt művében 1 mondja, hogy LAUBE több valódi bryozoát a Leiofungiá-xal, Cribroscyphiá va 1 és Ac tinofiiugiá-va 1 egyesített és hogy POMEL is egy valódi bryozoa alakot (a Catenipora spongiosa KLIPST.) az Aulacopagiá-k közé helyez. Mindezen formákat pedig — mondja tovább csöves szerkezetüknél fogva könnyen megkülönböztethetjük a rostos-szivacsoktól. így a Tragos astroites MÜNST., 3 a melyet később LAUBE egyesített a Calamopora Cncmidhnn KLIPST. fajjal és ezeket Actinofungia astroites MÜNST. néven a Spongitarid-k közé sorolta, jelenleg mint tipusos Ceriopora ismeretes és ZITTEL könyveiben 4 Ceriopora astroides MÜNST. néven egyike a legszebb bryozoáknak. Hogy ez a faj megvan-e a bakonyi triaszrétegekben, arról eddigelé biztossággal meg nem győződhettem ; azonban csiszolataim között számos egyéb bryozoafélét találtam. Ezek egyikéről, igen érdekes előjövetele miatt, óhajtok röviden szólani. Félgömbszerű korálltörzset övez köröskörül ezen bryozoa-colonia. A tábla 6. ábrája természetes nagyságban a tömzs negyedrészét mutatja, a szövegbeli 3. és 4. ábrák ugyanennek a részletei, kézi nagyító alatt nézve. A koráll kelyhei polygonális alakúak, 3—4 mm. átmérővel Csillagléczeinek száma a 30—40 között váltakozik, a melyek három körben rendezkednek, két hosszabb lécz közé mindig egy harmadik tolódik közbe, s ez igen kicsiny. A szövegbeli 4. ábra keresztmetszetben mutatja a korállt, s a leírt sajátságokat jól feltünteti. A csillagíéczek általában igen erősek s oldalfelületüket szemcse-sorok borítják. A főseptumok a közép1 K ARI. ALFRED Z ITTEL : Studien über fossile Spongien. III. Abth. ; Abhandl. d. k. bayer. Akademie der YViss. II. Cl., XIII. Bd., II. Abth., München 1878. Pag. 47. 3 GEORG GRAF ZU MÜNSTER: Beiträge zur Petrefacten-Kunde. IV. Bayreuth, 1841. Pag. 30, Taf. I, Fig. 18. 3 GUSTAV C. LAUBE: Die Fauna der Schichten von Sct.-Cassian. I. Abth.; Denkschrift der k. Akad. d. Wissensch, mathem. naturw. CI. XXIV. Bd. 1864. Pag. 23 (243), Tab. IT. Fig. 6 a. b. 4 KARL A. ZITTEL : Handbuch der Palaeontologie. I. Bd. Pag. 609. Fig. 441 ; Grundzüge der Palaeontologie. Pag. 214. Fig. 428 Q*
