A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Papp Károly: Bakonyi triasz-korállok
13 Bakonyi triasz-korállok. kicsiny, pontszerű lyukacskák vannak. A 4/a. ábra, a mely körülbelül 27 2-szeres nagyítása a felületnek, ezt világosan feltünteti. Tangentiális — azaz a csövecskékre merőleges — metszetben, a mikroskop alatt ovális, nagy sejtek láthatók, közöttük meglehetősen vékony sejtfalak. A fal szerkezete meglehetősen egyneműnek látszik. Elválasztó vonal a sejtek között nagyobb nagyításnál sem látszik; de finom szemecskék láthatók, a melyek concentrikusan rendezkednek s tömött csík gyanánt határolják a sejteket; a sejtfal tömegében pedig lazán álló szemecskék láthatók, a melyek mikroskop alatt világosabb színben tűnnek elő. S ezen concentrikus csík, a mely a koralliteket övezi, már a fal kezdődő szerkezetére utal. Ez nem az a teljesen kompact, szerkezetnélküli fal, a mely a Chaetetidákra NICHOLSON szerint jellemző. Különben ezen látszólag szerkezetnélküli fal a Monticuliporidák bizonyos fajainál NICHOLSON szerint is, előfordulhat; s tényleg HAUG 1 ugyanilyen falúnak írja le, a triász kagylómészből, a Monotrypa Recubariensis SCHAUROTH fajt. A bakonyi forma tehát e tekintetben közel áll a recoarói fajhoz. A 4/b. ábra mutatja fajunknak keresztmetszetét, a mikroskop alatt. A nagy sejtek (autopora, nagy korallit) között csak gyéren vannak a kis sejtek (mesopora, interstitial tubes). Itt-ott 2—3 ilyen sejt tömörül egymás mellé. Több igen apró, kerek sejt, a melyek szintén szórványosan találhatók a nagy sejtek között, valószínűleg a tüskeszerű koralliteket (akanthopora, spiniform corallites) jelzi ; ezen tüskeszerű korallitek a palaeozoós formákon, a felületen kúpocskák gyanánt láthatók, ezen bakonyi fajon azonban úgy a nagy, mint a kis sejtek többé-kevésbbé egy szintben helyezkednek, s így nem «monticulák», hanem nyílt «maculák». Még nagyobb nagyítás alatt az látszik, hogy a sejtek falairól rendkívül finom szálacskák nyúlnak be a csövek belsejébe, a mely szálacskák különösen a kisebb sejteknek olyan képet adnak, mintha csillagíéczek sugároznának be a csövecskékbe. Hogy ezen finom tüskék a monotrypa genus alakjain is előfordulnak, erre nézve legyen elég a Monotrypa mastoidea WAAGEN et WENTZEL 2 indiai fajra utalnom. Bakonyi fajunk hosszmetszetét a tábla 4/c. ábrája tünteti elő, kézi nagyító alatt nézve. A radiálisan sorakozó csövekben a fenéklemezek (tabulae) már szabad szemmel is észrevehetők. Az ábra csak a jobboldalon mutatja ezen fenéklemezeket, de a valóságban a csiszolat többi részeiben is világosan látszanak, ott is, a hol a metszet ferdén érte a csöveket. Az egyenletes átmérőjű csövek között itt-ott kiékelődő és vékonyabb csövecskék is előtűnnek. A fenéklemezek általában ritkán állanak, 1 cm. hosszaságú csőben mintegy 15 fenéklemez van, s merőlegesen, csekély homorodással kötik össze a falakat. Itt-ott 2—3 fenéklemez igen közel van egymáshoz, általában azonban egyenletesen osztódnak szét a csövekben A fenéklemezek a vékonyabb s vastagabb csövekben egyaránt hasonlóak, s ezek az egyenlő értékű fenéklemezek típusos monotrypává avatják fajunkat. A vékony falak igen erős nagyítás alatt finom szerkezetet mutatnak, rendkívül finom sklerenchymalemezek tűnnek elő; míg a csövekbe tűszerű szálacskák sugárzanak be s különösen a kiékülő csövek közén és a fenéklemezek alatt csoportosan láthatók. A triászból eddigelé a következő tabulataféléket ismerjük: E Chaetetes subspongites sp. ED . et HAIM (= Calamopora spongites MÜNST.), 2. Chaetetes Münsteri 1 E MIL H AUG : Ueber sogenannte Chaetetes aus mesozoischen Ablagerungen; Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie und Palaeontologie Stuttgart. Jahrgang 1883. I. Pag. 173. Taf. X. Fig. 1. 2 W ILLIAM W AAGEN : Salt-range fossils; Memoirs of the geological survey of India. Ser. XIII. Vol. I. Calcutta 1887. Pag. 877. fig. 31, Pl. CVI, fig. 1., Pl. CXV. fig. 7.
