A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Papp Károly: Bakonyi triasz-korállok
12 Bakonyi triasz-korállok. A csillagléczek általában ívekben kanyarognak s hosszan nyúló terek között simulnak egymáshoz, itt-ott több lécz is összeolvad és szabálytalan vagy háromszögletes terek képződnek a kelyhek között. Egy-egy lécz 3 — 4 középpontig is eljut. A léczek száma a különböző kelyhek szerint 15—25 között váltakozik, a tőke alapján levő kelyhekben több és finomabb lécz van, mint az ágvégek kelyheiben, a hol általában vaskosabbak a léczek. Trabekuláris szerkezetüknek megfelelően, a léczeket durva szemcsék alkotják, s felületükön is előtűnik a szemcsés és fogas szerkezet. Mikroskop alatt haránt metszetben felismerhető a léczekben az elsődleges lemezek azon sugárszerű elrendeződése, a melyre VOLZ mutatott rá. Úgy haránt, mint hosszmetszetben a mikroskop ugyanazon képet mutatja, a melyet VOLZ a Thamnastraea Frechi fajról elénk ád. Tehát formánk kétségtelenül a Thamnastraea Frechi csoportbeli fajok közé tartozik, a hova különben a Thamnastraea Zitteli WÖHRMANN és Thamnastraea Richthofeni WÖHRMANN raibli fajok is tartoznak. Mindezen formák azonban gumós termetűek; megnyúlt alakok is találhatók ugyan közöttük, így a Th. Richthofeni, valamint a Th. Frechi egyes példányai; azonban ilyen jellemző és határozott termet eddigelé egyetlen triaszkorú thamnastraea-n sem ismeretes. A jurabeli formák között találunk ilyen termetű példányokat, hogy egyet említsek: a Thamnastraea dendroidea LAMOUROUX 1 hatalmas alakját. Minthogy azonban a kelyhek csoportosulásában és szerkezetében a Thamnastraea Frechi VOLZ minden lényeges sajátsága visszatükröződik, nem tartom czélszerűnek ezen bakonyi formát új faj gyanánt elkülöníteni, hanem mint a Thamnastraea Frechi csoportjához tartozó formát, bakonica varietas néven nevezem. Monotrypa Böckhiana PAPP, n. sp. A tábla 4, 4/a, 4/b és 4'c. ábrái. Bryozoás mészkőtuskón alma nagyságú, gombaszerű törzs emelkedik, felületét apró, méhsejtszerű lyukak borítják. Egy négyszögcentiméterre átlag 600 ily sejt esik. Átmetszve a törzset, szabad szemmel is látszik, hogy a sejtek radiálisan sorakozó csövecskékben folytatódnak. A bryozoás mészkőre ezen csőhálózat félgömbben települt, s a gömbfelületre többé-kevésbbé radiálisan sugárzanak a csövecskék. A felületen már szabad szemmel is feltűnik, hogy a nagyobb hatszögletes sejtek között, a melyek átmérője az */ 4 és milliméter között váltakozik, itt-ott 2. ábra. Thamnastraea Frechi Voi.z var. bakonica PAPP. Kelyhek felülete 6-szoros nagyításban. 1 F. KOBY: Monographie des polypiers jurassiques de la Suisse; Mém. de la Soc. Pal. Suisse. Vol. VII—XVI. Geneve 1880—89. Pag. 363—364. Pl. CV. Fig. 1—3.
