A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vadász M. Elemér: Bakonyi triászforaminiferák
LEÍRÓ RÉSZ. Mielőtt a bakonyi triászrétegekben talált foraminiferák tárgyalására térnék, röviden előrebocsátom azokat az alapelveket, melyeket a rendszertan, nomenklatura, synonymák tekintetében munkám folyamán szem előtt tartottam. Ezek a csaknem minden nagyobb foraminiferákkal foglalkozó munkában többé-kevésbbé behatóan s ismételten megtárgyalt kérdések még mindig nincsenek véglegesen tisztázva, azért az itt következő adatok könnyebb értékelése okából szükségesnek tartom fölemlíteni ezeket, a nélkül, hogy behatóbban foglalkoznék velük. Utóbbira az itt leírásra kerülő anyag amúgy sem alkalmas. A rendszertani leírásban BRADY rendszerét követem 1 CHAPMAN könyvében 2 található alakban. A nomenklatura kérdésében teljesen BRADY alapján járok el, a faji határokat tágabb értelemben veszem, mert ezt a foraminiferák szokszor hangoztatott variálási képességével és változóságával teljesen indokoltnak tartom. A foraminiferák rendszerének mai alakjában sokkal inkább megfelelnek az ilyen tágabb értelemben vett, alaksorokat összefoglaló «fajok», melyek a foraminiferák rendszerét a magasabb állatok bonyolult jellegeire alapított rendszeréhez közelebb hozhatják, mint az aprólékos, ingadozó jellegekre alapított széttagolás. Utóbbi eljárás ugyan a sztratigrafia czéljainak jobban megfelelhet, mivel azonban a foraminiferák finomabb kormeghatározásokra amúgy sem alkalmasak, míg fácziesek kijelölésénél jelentős szerepük lehet, éppen azért a tágabb értelemben vett «fajok» kijelölése ebből a szempontból is előnyösebbnek mondható. Munkám folyamán ennek az elvnek alapján határoltam el az egyes «formákat» vagy «típusokat». Az elhatárolás a bonyolultabb felépítésű alakoknál — egy-két kivétellel — könnyebb, mint az egyszerűbbeknél, melyeknek ingadozó alakja az átmeneteknek végtelen sorát állítja elénk, s a határok megállapítása nemcsak mesterséges, de teljesen önkényes is. Az ilyen esetben a meglevő irodalmi fölfogás mellett még önálló típus gyanánt tartottam meg egyes synonymákkal már bevont átmeneti alakokat, a mivel azonban inkább csak ezeknek faunánkban való előfordulását, mint «faji» jogosultságát akartam feltüntetni. Valamennyi előforduló fajt rajzban is feltüntettem, hogy ezáltal adataim, melyek a triászforaminifera-faunát erősen gazdagítják, könnyebben ellenőrizhetők legyenek. A synonymák részletes összeállításától több okból eltekintettem. SHERBORN 1 Report of the voyage of H. M. S. «Challenger» Vol. IX. 1884. 3 The foraminifera. 1902.
